Nos szervusztok ismét.

A múlt héten nagyon sok dolog történt, úgyhogy még gyorsan be kell pótolnom az eddigi mulasztásomat és be kell számolnom az előző két-három hétről is. De azért ne számítsatok rá, hogy a posztok nagy rendszerességgel fogják követni egymást, heti egyet merek ígérni (de azt se feltétlen kell elhinni:P).

Egyik héten meghívást kaptunk Anders egyik osztálytársától vorspiel-re (aki a régebbi posztokat kihagyta és most valami perverz dologra gondol a vorspiel szó hallatán, annak elárulom, hogy ez egy norvég szokás, ami kb. a party előtti iszogatást jelenti). Ott volt Lars, Benjamin, Jørn és még egy csomó norvég-nevű norvég. Rajtuk kívül még ott volt Camilla is, aki bergeni (Bergen <3) és már egyszer találkoztam vele ősszel, mikor Anderst látogattam és (bár megjegyzem akkor kicsit spicces volt) első perctől fogva nagyon jóban lettünk. Aznap este is sokat dumáltunk; többek között megbeszéltük, hogy megtanít kicsit katalánul (mert a szülei spanyol/katalán származásúak, így ő is beszéli a nyelvet). Ja mellesleg ő volt az, akinek ősszel megígértem, hogy majd járok vele pole-dancelni, csak akkor még nem tudtam, hogy az rúdtáncot jelent:D Szóval jól elvoltunk aznap este is, de egyszer csak Camillának elfogyott a házi készítésű spanyol piája, ezért elkísértem haza (amúgy ő is az Ankerban lakik, ahol mi), hogy hozzunk még egy adagot. Sajnos a pia nevét elfelejtettem, de legalább el tudom készíteni:P Az is valami, nem? Valami spanyol tömény kell bele, ugyanannyi citromlé, cukor, és jég és mindezt összeturmixolni. Fincsi, mi? Na de a legviccesebb dolog az volt, hogy amikor beléptem a szobájába a szoba közepén volt egy táncrúd! Persze rögtön kipróbáltam és egy Bridget Jones-hoz méltó lecsúszást sikerült produkálnom (a szoknyás rész kivételével, de csak mert nadrág volt rajtam). Mindenesetre legyen elég annyi, hogy jelenleg úgy tűnik nem a rúdtánckarrieremben fogok kiteljesedni. Szóval Camillánál jól elszórakoztunk, de aztán visszamentünk a többiekhez. Ott kicsit bepunnyadt a buli, úgyhogy végül még egy sört bedobtunk valami hardcore metálklubban aztán hazajöttünk Anderssal.

Következő héten hívott Camilla, hogy megkérdezte a főnökét és örömmel várnak engem is pénteken a klubban pultozni (mert említettem neki, hogy szívesen mennék én is, ha lehet). Úgyhogy pénteken becsatlakoztam én is, és bár csak önkéntes munka volt, de a Klubb Fantoftos időkre emlékezve gondoltam jó móka lesz. Két zenekar volt, hát az első... Képzeljétek el a legnagyobb borzalmat, amit csak tudtok. Megvan? Na az a tizediken. Ilyen rikácsolás volt meg zörgés-csörgés-dörömbölés, zenékre még nyomokban sem emlékeztetett. Eközben én nem is tudom milyen ruhában voltak, de a legjobb, ha három disznóálarcos munkavédelmi ruhába öltözött embert képzeltek. Frenetikus volt. Ebből kifolyólag nem voltak sokan, de ekkor kaptam megint kedvet a bartenderséghez. Meg legalább Camillával jó kis lánycsevejt folytattunk, végigfaggattam a szaftos pasiügyeiről stbstb:) Amúgy aznap egy másik lány is dolgozott a klubban, akiről az este elején megjegyeztem magamba, hogy milyen furcsa norvég dialektusa van, kicsit nehéz megérteni. Hát kiderült, hogy azért volt furcsa norvég dialektusa, mert dán és dánul beszélt... Hehe:)

Másnap Anderssal hivatalosak voltunk egy bálba, ahova Anders nagynénje hívott meg minket. Elég vicces volt a kezdés, mondhatni kissé hektikus, mivel fél5-ig dolgoztam, a bál meg 5-kor kezdődött, ráadásul végül 16:40-kor végeztem, úgyhogy hazaszáguldottam, zuhany, báli ruha fel, smink, harisnya, magassarkú és mentünk is. Még jó, hogy annyit gyakoroltuk az eltén minimál-idő-alatt-bálra-elkészülést a gólyabálok előtt:) Mondjuk így is késtünk fél órát, de épp akkor foglalták el a helyüket az emberek az asztaloknál a kis névtáblák szerint (!). Mi Anderssal, a húgával, az unokatesójával, neki a barátnőjével és valami random fiatal rokonnal ültünk egy asztalnál. Így hatan levittük az átlagéletkort vagy 5 évvel, mert rajtunk kívül kb. 70 db. 50-60-70 körüli "bálozó" volt ott:) Ez valami hagyományos tavaszi bál volt, amit többek között Anders nagynénje rendez az osloi főiskolán minden évben és hát nem a mi korosztályunknak szólt, de azért jó volt elmenni. Volt fincsi sokszor-szedős-hidegtál, meg a bál elején kiosztottak mindenkinek kottákat és együtt énekeltünk! (Azt ne kérdezzétek, hogy miről:)) Még jó, hogy van némi énekkaros múltam így én is be tudtam csatlakozni. Aztán táncoltunk polonézt (nem tudom, magyarul is így hívják?) ilyen körtánc, ennél a táncrendem szerint (!) Anders unokatesójával, Ketillel táncoltunk. Nagyon vicces volt, élveztem az elején, aztán mikor Ketil mondta, hogy van, amikor nagyon lelkesen az emberek vagy 40 percig is elkörtáncolgatnak, akkor kicsit alábbhagyott a lelkesedésem... De itt nem tartott addig szerencsére. Aztán a második táncot, a keringőt a random rokonnal táncoltam, akinek olyan elcseszett norvég dialektusa volt, hogy az este felénél már gondolkoztam, hogy komolyan azt hittem eddig, hogy valamennyire tudok norvégul? Többnyire mosolyogva bólogattam, ami ugye az esetek többségében működik, de azért van amikor nem:D Úgyhogy az ebből fakadó vicces szituációkról én nem tudok beszámolni, lehet erről majd ő ír egy másik talán-létező blogon. Bár ezt azért kétlem.

Aztán Anderssal is volt egy táncunk, hát az én drágám is nagyon tiszteli a ritmust ezért sose lép rá, de azért értékeltem a próbálkozását:) Aztán volt egy nagyon vicces rész, amikor a lányok (khmm... öreglányok) és a fiúk (khm...) sorba rendeződtek, egymással szembe körbementek és amikor leállt a zene, akivel szembe kerültél azzal kellett táncolni. Természetesen én egy 70 éves papát kaptam, akinek a feje éppen a mellemig ért (itt most megengedett egy halk kacaj mindenkitől, de csak mert nem látom:D), de azért jól elvoltunk a bácsival. Ugyan kicsit topogósan táncolt, de legalább a szám vége fele sikerült kiismernem a topogás mögött rejlő logikát.
A szünetekben viszont jól elszórakoztunk a fiatalabb korosztállyal, már amennyire az egy norvég tavaszi bál kereteihez illik. Az este vége fele Anders valami rokonával (de már meg nem mondom kivel) meg a feleségével dumáltunk. Utóbbi kárpótolt az esti szenvedéseimért, amit a norvég dialektusok okoztak, mert ő olyan szépen beszélt, hogy mindent értettem, amit mondott. Amúgy elég hosszú volt a bál, mi olyan 11 fele jöttünk el, de akkor még nagyon sokan ott voltak. Emlékszem, hogy fotók készültek, amint kapok valami infót róluk posztolom (nem, ne is próbálkozzatok megkaparintani a topogós-táncos képet, olyan NINCS és NEM is LESZ a blogon:))

Aztááán mik történtek még. Ja igen, múlt vasárnap lelkesen fülbevalót gyártottam, mert kihoztam a kis süthető gyurma készletemet. Aki erről a karrieremről még nem tud, annak elmondom, hogy kérdezzék meg Encsit és sült krumpli fülbevalóját, Marcsit és a miniatűr laborját, Laut és fülbevaló-fényképezőjét vagy Szabinát és fülbevaló-katicáit vagy metálcsigáját. (Amúgy lányok küldhetnétek egy-egy képet, hogy a többiek is elhiggyék, hogy az előbbiek bizony léteznek és jól néznek ki:)) Az aznapi alkotások között fellelhető eper és háztartási keksz fülbevaló is:) (btw. ötleteket várok, hogy miket alkossak! a mottó: semmi sem lehetetlen:)) Azon is elgondolkoztam, hogy kiváltok ilyen norvég vállalkozói engedélyt, mert tök közel hozzánk találtam egy utcát, ami tele van rohadt jó boltokkal, ilyen designer meg vintage ruhák meg egyéb cuccok, (az egyik bolt tök olyan, mint a Buborék a Kecskeméti utcában:)) és ha elég sok fülbevalót csinálok, akkor lehet elmegyek a boltokba és megkérdezem, hogy nem akarják-e árulni. Szóval a karrierépítés folyamatban van több fronton is.

Ja hétfőn voltam röpiedzésen! Laza két órás volt, játszottunk vagy 6 szettet meg volt ilyen egyéb gyakorlás is, nagyon mókás volt. Itt van a koliban, tök ingyen van és nagyon jó fejek voltak. Úgyhogy végül csütörtökön is mentem (akkor én voltam az egyetlen lány, görlpávör, yeaah), és addigra már nagyon király voltam, meg az edző is nagyon kedves, szóval I love volleyball. De amiről írni akartam, az egy (szerintem) indiai/pakisztáni srác edzésről, akiről a Big Bang Theoryból Raj (azon belül is Raj Pennyhez fűződő viszonya) jutott eszembe, mert szerintem ő sem beszél lányokkal:D Legalábbis két alkalomból ítélve ez jött le.

Amúgy még rengeteg írnivalóm van, de egyelőre ezzel a kisebb néhány oldalas szösszenettel örvendeztetem meg a kedves olvasóságot és ígérem, hogy újfent beszámolok a szombati magyar találkozóról, ami húdenagyonkirály volt. Természetesen exkluzív képekkel, amiket az előbb tettem fel facebookra, úgyhogy bizonyára nagyon exkluzív lesz egy hét múlva is:D

Hát szervusztok mindenki.

Bizony-bizony újra itt vagyok Norvégiában, ezúttal Osloban (akit ezzel az információval meglepek, az most nem tudom, hogy tévedt ide:)), így a zitusfranorge.blog.hu ismét működik és jobb lesz, mint újkorában. Bár mivel a bergeni társaság most nincs jelent, hogy egy-két néger birodalmi lépegetővel és egyéb nyalánkságokkal meghekkeljék a blogot, ezért ilyen izgalmakra ezúttal nem számíthattok sajnos.

Eddig leginkább a kémiás hölgykoszorú tagjait és drága kis családomat traktáltam életem apró-cseprő dolgaival, de most az érdeklődő üzenetáradat a lelkesedésem arra ösztönöz, hogy hátha többeteket is érdekel, hogy mi van velem, ezért közel két év kihagyás után visszatérek a blogszférába. Yeaaaah.

Hát hol is kezdjem. Először mondjuk a tegnapi nap tanulságával, miszerint ha blogot írtok, akkor rendszeresen mentsétek el a posztot, különben nagyon fájdalmas lesz közel két és fél órás írást/csinosítást követően egy rossz gomb megnyomása után arra eszmélni, hogy az egész elveszett. Naaa nem mintha én lúzer lennék és velem ez történt volna, csak úgy leírtam tanulságként (brühühühü). 

Mindenesetre új erőre kaptam reggelre (annyira belelkesedtem, hogy az álmom nagy részében is blogot írtam:P) úgyhogy ismét beleveszek a betűk erdejébe.

Most már lassan másfél hónapja itt vagyok, február 18-án érkeztem és becuccoltam Anders lakásába. Ő is épp előtte költözött át az előző lakásából, ami ehhez képest kis lyuk volt (nem beszélve a 24/7 mély basszust döngető szomszédjáról…). Na nem mintha ez a maga (fürdővel és konyhával) 20 négyzetméterével kacsalábon forgó palota lenne, de nagyon jó a berendezés és az egyik falat hattttalmas ablakok borítják be, így sokkal nagyobbnak néz ki. Majd képeket teszek fel legközelebb. Amúgy Oslo szívében az Anker Studentboligban lakunk (aminek van Hostel része is occóér’, úgyhogy csak gyertek bátran). Ez leginkább Grönland városrészhez esik közel, ami a sok bevándorlóról ismert, aminek a jó oldala, hogy rengeteg olcsó pakisztáni zöldséges van a környéken:) 

Az utazás után nem vesztegettük az időt: másnap Anderssal az Arctic Challange nevű snowboard versenyt látogattuk meg. Attól eltekintve, hogy akkor még nagyon hideg volt és szarrá fagytunk fáztunk kicsit, nagyon jó volt!!! A képhez kapcsolódó feladat, hogy megtaláljátok rajta a levegőben repülő snowboardost, aki a fák miatt nem látszik.

A következő héten Anders szülei feljöttek Osloba, mert amúgy Hamarban laknak (most megkímélek mindenkit az ehhez kapcsolódó szóviccektől). Elvittek minket vacsizni meg színházba, ahol a nemrég bemutatott Queen musicalt, a We will rock you-t néztük meg. Annak ellenére, hogy norvégul volt, meglepően sokat értettem belőle (de csak mert jó sokat énekeltek:)).

Aztán azon a héten kezdődtek Osloban a télisport világversenyek (Oslo VM), és Anders húga, Marie nyert két jegyet a síugró világbajnokság férfi kvalifikációjára és női dötőjére, és engem hívott magával (Andersnak épp dolgoznia kellett: egy diákrádiónál önkéntes hangtechnikus). Akkora élmény volt élőben látni a nagy síugrókat meg a gyönyörű ugrásokat… (Anders Jacobsen <3). Aztán Anders (mármint az én Andersem, nem Anders Jacobsen:P) miután végzett a rádiónál odajött a verseny színhelyére, mert nálam volt a lakáskulcs és csak egy van belőle. A kapuknál találkoztunk, mert őt nem engedték tovább, kulcsátadás, stb. már indultam vissza, mikor Anders felhívott, hogy valakinek volt felesleges jegye és csak úgy ingyen odaajándékoztak neki egy 300 koronás jegyet:) Úgyhogy végül ő is be tudott jönni, így a női döntőn már hárman szurkoltunk. Sajna a verseny kicsit ködbe veszett, így a végére csak azt láttuk, ahogy a tejfehér ködből egyszer-egyszer előbukkan egy repülő síléces emberke.

És a legfontosabb, mint utóbb kiderült, vágóképként szerepeltünk a norvég nemzeti tévében is!  Jesssz! Alig egy hét kellett, hogy Norvégiában is mutassanak a tévében:P Amúgy az nrk.no-ról mindenki kikeresheti (bár azt hiszem, csak Norvégiából nézhető, úgyhogy sok sikert:)).

Mindenesetre itt egy kép rólam és Marieról. Ahogy látható, én zöld hóembernek/Kennynek öltöztem, ő pedig átlagos norvég huszonévesnek. Mellesleg ne kérdezzétek mitől ilyen barnák a norvégok (nem szoli), amint rájövök írok egy posztot róla. Ja a nyakamban egy autentikus Oslo VM-es kolomp van, menő, mi?

 Aztán szintén még első hetem alatt történt, hogy mentem ki a lépcsőházból, és kint pont két magyar beszélgetett épp:) Persze nem tudtam megállni, hogy beszédbe ne elegyedjek velük, tök jó volt kis magyar szót hallani idekint. Csak a hostelban szálltak meg néhány napra, de azért nagyon kellemes meglepetés volt. Azóta meg másokkal tartottunk egy kisebb magyar találkozót, ugyanis egy iwiwes norvégiai magyarok csoporthoz csatlakoztam és valaki írta, hogy jön ki egyelőre egy kisebb szemlére, és szívesen venne némi segítséget kintiektől, és ketten írtunk, hogy benne vagyunk egy kis kávézásban. Aztán a másik kinti magyar, aki írt, Timi, (akitől amúgy lehet netes norvég órákat venni, figyelem ez a reklám helye: www.privat-timer.no) meghívott minket vacsizni azon a héten, úgyhogy a barátjával is megismerkedtünk és tartottunk egy magyar estet jóféle magyar borral és norvég lazaccal:)

Amúgy a héten lesz pont kinti magyar szervezésben Üvegtigris 3 filmvetítés és meghívták Rudolf Péter meg Reviczkyt is, úgyhogy majd beszámolok milyen volt. Meg persze az utána esedékes sörözős ereszd-el-a-hajamról is:)

Ja amúgy mióta kinn vagyok ezerrel bújom az álláshirdetéseket, napi több százat böngésztem, ezekből több, mint 50-re jelentkeztem is, kb. mindenre, ami szóba jöhet. A kémia BSc.-hez dukáló állások száma finoman szólva is limitált, eddig másfél hónap alatt négyet találtam, ebből három Norvégia elég messzi városaiban volt, a negyedikre meg (még?) nem hívtak be interjúra. Úgyhogy rájöttem három hete, hogy így nem megyek semmire, hogy a gép mellől lelkesen küldözgetem a CV-ket, hanem nyakamba vettem várost és elmentem nyomtattam vagy 75 CV-t. A meglepetés itthon ért, amikor volt egy darab normális CV-m, amit mintapéldányként megmutattak, és 74 darab, amin enyhén szólva is színes bőrűnek néztem ki. Nem mintha ez baj lenne, de 22 év alatt már megszoktam a kis sápadt arcszínem, úgyhogy elég radikális váltás volt így hirtelen. Ezért másnap elmentem egy másik helyre és nyomtattam 50 normális CV-t is. Ezután meg nyakamba vettem a várost, és random hotelekbe beadtam egy-egy CV-t, mert most kezdődik nemsokára a turista szezon, úgyhogy ha máshol nem is, gondoltam csak találok valami melót. És hát valamiből meg kell élni, nem beszélve a minimum 135 koronás órabérről.

Szerencsére egy hotelből két napra rá vissza is hívtak, elég frekventált helyen, a norvég parlament mellett van és nagyon szimpatikus volt első ránézésre is. Bementem interjúra, ami (figyelmet kérek!) norvég nyelven zajlott, és még mondta is a (most már )főnököm, hogy milyen jól beszélek norvégul. HÁHÁ. Úgyhogy egyelőre a hotelban vagyok kisegítő személyzet, housekeeping/konyha munkán, de nagyon kedves mindenki, iszonyú jó a társaság csupa fiatal és nagyon nemzetközi. Szóval egész szerencsés voltam, mert iszonyú nehéz munkát találni, főleg a limitált norvégtudásommal, amivel kijöttem (és ami azóta rohamosan javul). Hogyha kijönnétek munkát keresni egyszer, akkor javaslom a szakács/pincér/ápolónő végzettséget, ugyanis azokból a munkákból van dögivel. Persze csak megfelelő norvégtudással. Amúgy van sok kémiás meló is az olajiparban, de azok lényegesen több szaktudást és szakmai tapasztalatot igényelnek (PhD+ 5 év tapasztalat), úgyhogy az egyelőre nem játszik. Viszont majd MSc. után megcsípek valami tuti PhD helyet itt, addigra meg már tök fasza leszek norvégból is, úgyhogy utána már megnyílnak a lehetőségek. Ambíció az van, mindig is volt:)

Meg egyelőre a hotelban csak részmunkaidős vagyok, úgyhogy még jelentkezgetek bartender pozícióba is mindenfele, hiányzik a jó öreg Klubb Fantoft-os lét:) Szerettem ám azt is, úgyhogy hátha összejön. Na persze ha a laboráns melóról hívnának, akkor sem lennék túlságosan elkeseredve…:)

Ja és mivel kaptam a munkát, a papírjaim is kezdenek rendben lenni (eddig sem voltam itt illegálisan, mert EU állampolgárként 3 hónapot lehet dolgozni tartózkodási engedély nélkül is), viszont most megkaptam az unlimited időre szóló tartózkodásimat, amit nem kell megújítani, tehát tulajdonképpen örökre szól. Ja meg véééégre valahára megkaptam a végleges norvég személyi számomat, mert eddig csak ideiglenes volt és így végre kikerülök a bürokrácia 22-es csapdájából. Legalábbis most naivan azt gondolom. Most már csak az adókártyámra várok, úgyhogy mindennap lelkesen csekkolom a postaládát, hátha…

Nos így hirtelen ezzel a rövidke összefoglalóval kedveskedem a fanatikus olvasóknak, ezek közel sem az elmúlt másfél hónap eseményei, csak egy kis részük, de hát kell valamit hagyni legközelebbre is. Tudjátok nem akartam ennél többet írni, egyelőre ez csak a beetetés, hogy elolvassátok az első posztot és rákapjatok az ízére. Próbálom visszacsábítgatni az elmúlt két évben kissé elkopott olvasótáborom:D Ja és a legnagyobb technikai újítás, hogy mostantól tudjátok lájkolni és megosztani a posztot, úgyhogy hajrááá, mindenki lájkra fel! Természetesen a kommenteket továbbra is lelkesen várom!

Hát igen, lelepleződtek a fiúk, én pedig csak a kommentek érkezése után realizáltam, hogy mi is történt valójában, úgyhogy az én verzióm:

Zitus gyanútlanul elment üdvözölni az elmúlt napjait nagyszüleinél töltő Anderst...

Gyanútlanul bekapcsolva hagyta a gyanútlan számítógépét...

Gyanútlanul megbízott lakótársában, B. Dórában és a lent említett jómadarakban, B. Viktor és P. Máté ugyanis vacsorára volt hivatalos aznapra.

Persze igazából az is lehet, hogy a fiúk valamilyen másféle, máig sem felfedett módszerrel törték fel a blogot, hogy ezzel az ártatlan csínnyel figyelmeztessenek, hogy a Nagy Testvér mindig figyel és a tabuk nélküli rész rájuk talán jobban igaz, mint rám. Dehát gyerekek, ha valaki elkezd írni egy blogot az bizony privilégiumokkal jár.

Nade igazából történtek események is, azon túl, hogy sikerült így húzni az idegeiteket, utólag is elnézést az ágyban álmatlanul forgolódva töltött óráitokért az izgalom miatt.

Szóval a hét fontos eseménye volt, hogy kedden sikeresen letettük mindannyian a norvég vizsgánkat. Juhúúúúúúúúú. Ráadásul ez még nehezebb is volt az előző heti Hva heter du? (hogy hívnak?) szintű tesztvizsgánál. Természetesen a legjobb eredménnyel Maci tette le a vizsgát (nyugi, még csak nem is tartanak játékpisztolyt a fejemhez blogírás közben, tényleg), viszont a tanárnak én okoztam a legnagyobb meglepetést, ugyanis eddig módszeresen elhallgattam azt a kevés felhalmozódó tudást is, ami birtokomban volt, plusz még Anders adott előtte egy kis nyelvleckét (na most ez kétértelmű asszem). Ja egyébként már egészen jól beszél magyarul, legalábbis azon már túl van, hogy a Hogy vagy?-ot hogi vagi-nak ejtse. Na a lényeg a lényeg, hogy mindenki abszolválta a vizsgát.

Szerdán elmentünk olajfinomítót látogatni, de mivel norvégul tartották az előadást, ezért személyi tolmácsunk is csatlakozott, aki az elején még nem vesztette el lelkesedését, és minden mondatot lefordított, de a közepe fele a fél órás előadás után már csak annyit mondott, bogy lehet, hogy lesznek sárga csövek is az eddigi feketék helyett a finomítóban. Kétségtelenül a legjobb rész az ebéd volt, hidegtálas-lasagnes-salátás-mindenből-sokatszedős.

Csütörtökön meg pénteken nem volt suli, úgyhogy nem is nagyon történt semmi,  Maci, Máté, Laura és Feri elmentek sokatvesze occó síelni Eikedalenbe, mert olcóér' lehetett menni sulis szervezéssel, én sajnos még most sem éreztem magam elég professional-nak, úgyhogy kihagytam. Csak a kajálós részhez csatlakoztunk, ahol megkóstoltuk a trondheimi tradicionális nagyon rossz levest.

A péntek este más kicsit eseménydúsabban telt, talán túlságosan is. Vorspielen bemelegítettünk az estére, aztán Anders kicsit elaludt, úgyhogy csatlakoztam a többiekhez, akik akkorra már megfelelő sör/rum/vodkaszinttel rendelkeztek. Közben megjött a spanyol különítmény kiváló magyartudással (b..meg is shit). Az este további részében talán több tökmaghéj esett ki az ablakon, mint az egészséges lett volna, de azért rendben voltunk nagyjából. Aztán lenéztünk a klubba, ahol Pablo latino estet menedzselt, ami nem volt rossz, de nem maradtunk sokáig, mert miután a német lánynak, akivel mély barátságot kötöttünk a női tolalettben, megtanítottam, hogy "nagyon részeg vagyok" (ami főleg rá vonatkozott), úgy éreztem munkám ezennel véget ért, úgyhogy elmentünk aludni. ez két óra környékén lehetett, és hát nem voltam a helyzet magaslatán finoman fogalmazva, úgyhogy nem nagyon kellett bárányokat számolgatni, hogy elaludjak.

Három óra környékén viszont a fire alarm ébresztett, ami nem csak hogy a folyosón, hanem mindenkinek a szobájában is BÍÍÍÍÍÍÍÍPBÍÍÍÍÍÍÍÍPBÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍP hangokkal kívánt jóreggelt nekem és 700 hasonszőrűnek, akik szerencsések annyira, hogy az E-H blokkban lakjanak. Ezt most hosszabban írtam le, mint valójában az események zajlottak, ugyanis régen csináltam olyat, hogy alvajárjak, de ez tegnap megtörtént ismét, mert amint meghallottam a fire alarmot, felpattantam az ágyból és olyan érzésem támadt, hogy mivel a szobában is szólt (még nem tudtam, hogy ilyenkor mindenhol szól), azt hittem, hogy valahogy mi csináltuk, ilyenkor pedig ha meg akarja az ember előzni a 5200 korona kifizetését a tűzoltók kiszállásáért, akkor kirohan a folyosóra és 3 másodpercig nyomva tartja a piros gombot majd 10-ig a zöldet. Vagy valami ilyesmi. Szóval igazából akkor ébredtem fel, mikor a folyosón álltam pizsiben és a zöld gomb megnyomása után elakadtam, hogy akkor most hogy is van ez (főleg, hogy a pirosat kell először megnyomni). Akkor eljutott az agyamig, főleg mivel a többiek addigra utolértek, hogy még aludtam mikor kimentem. És hogy mi is történt valójában, azt meghallgathatjátok vendégadminunk (B. Viktor) tolmácsolásában, aki most viszont itt ül mellettem játékpisztolyt a fejemhez tartva, mivel szombat van és Mátéval, Ferivel és Macival együtt dolgozunk a klubban a feka partyn, ahol még nincsen túl sok ember. És most jöjjön Maci:

"Az úgy vót tecciktudni...hogy a Zótán koma igencsak bécsiccsentett aznap este nagy bűbánatában mikoron ment felfele a nachspielre megnézte hogyan is hangzik ha betöri a tűzjelzőt...nem hangzott jól...márcsak azért sem mert a második tűzjelző a mi emeletünkön tört be "véletlenül". Ha még nem lenne elég, pont aznap kaptuk meg az első "You are disturbing the public peace" kezdetű levelet ami arra intett minket legyünk csöndesebbek..."

Folytatja Máté

...két fülsiketítő tűzjelzőhang között, komoly diskurzusba bonyolódtam a híres neves panaszosunkkal (nevezzük nevén a csúnya rosszal és gonosszal az orosz nénivel:)...szó szót követett majd hangnemet váltottunk többek örömére és bánatára...ekkor érkezett meg Zolika hogy... én itt is benyomtam a tüzjelzőt véletlenül....majd hogy a hangulat a tetőfokára hágjon  megérkezetek a tűzoltóság és rendőrség dícső munkatársai felderíteni  a bűntényt.... Maci hosszú idő alatt kifejlesztett "józan"  diplomáciai képességeivel a tudtukra hozta NEM LÁTTUNK SEMMIT NEM IS HALLOTTUNK ÉS MI MOST ITT SEM VAGYUNK.....csak úgy tűnik.....ja

ps. A blog feltörése az említett módszerrel ellentétben más módon történt...azóta retteg Zoli,  hogy feltöröm a gépét :) és ha Zita nem teljesíti a díszes olvasóközönség által  elvárt post mennyiséget további marketingfogásokat leszek kénytelen foganatosítani, a napi látogatottság fenntartása érdekében..... :D

psps. Megint Zita vagyok, itt a néger birodalmi lépegetők között írom e sorokat (miközben maci néha-néha becsempész egy-két birodalmi képegetőt soraim közé, de ehhez már hozzászokhattatok), úgyhogy most aztán jöhetnek a kommentek kérem szépen, asszem van mihez írnotok, legalább láthatjátok, hogy van itt ám történés dögivel.

pspsps. Képzeld, anyu, már nem vagyok másnapos!!!:P

Hölgyeim és Uraim...a várva várt...a meghökkentő...a nyomdafestéket nem tűrő...a kedélyeket felborzoló igazság...csak ma...csak itt...csak Nektek...

nem tétetik közzé:)

Bár az apróbetűs részt elfelejtettük kitenni, de mindenki tudja hogy a "műsorváltozás joga" mindig fenn van tartva...hát ez történt most is. Annyi segítséget kaptatok hogy a tegnapi beharangozó címéhez hűen tényleg fake post volt...ugyanis nem Zitus írta:P

Történt ugyanis hogy a "tabuk nélküli" blog némi leleplező információt közölt rólunk, amit Zita többedszeri kérésre sem volt hajlandó kitörölni...hát önállósítottuk magunkat. Hogy kik is vagyunk? Természetesen a háttérben megbúvó aknamunkások akik minden erejükkel azon dolgoznak hogy legyen mit írni a blogra, illetve hogy a teljes igazságot kapjátok... névszerint Máté és Maci.

Nem akarom hosszúra fogni a dolgot, így topsecret információk nélkül elmesélem mi történt: míg Zita gyanútlanul élte életét mi önállósítottuk magunkat és bekalózkodtunk egy postot a blogjára azzal a nem titkolt szándékkal hogy a tetőfokra hágott izgalom közepette elolvashassátok a 2 hete történt norvég-svéd-dán csövestúra történetét:) Utólag is bocsánatot kérünk, sajnos Zita titkos kettős élete helyett ma velünk kell beérnetek.

Najó, megint haztudtam...a saját trógerségünk és a felhalmozott vodkakészlet miatt várnotok kell a sztorira:) Sorry vagyok...de kárpótollak majd titeket buliképekkel Zitáról...

Műsorajánló

Holnap csak itt, csak most, csak Nektek, csak Magamról...tabuk nélkül

Készüljetek jön a várva várt igazság.....