Nos szervusztok ismét.

A múlt héten nagyon sok dolog történt, úgyhogy még gyorsan be kell pótolnom az eddigi mulasztásomat és be kell számolnom az előző két-három hétről is. De azért ne számítsatok rá, hogy a posztok nagy rendszerességgel fogják követni egymást, heti egyet merek ígérni (de azt se feltétlen kell elhinni:P).

Egyik héten meghívást kaptunk Anders egyik osztálytársától vorspiel-re (aki a régebbi posztokat kihagyta és most valami perverz dologra gondol a vorspiel szó hallatán, annak elárulom, hogy ez egy norvég szokás, ami kb. a party előtti iszogatást jelenti). Ott volt Lars, Benjamin, Jørn és még egy csomó norvég-nevű norvég. Rajtuk kívül még ott volt Camilla is, aki bergeni (Bergen <3) és már egyszer találkoztam vele ősszel, mikor Anderst látogattam és (bár megjegyzem akkor kicsit spicces volt) első perctől fogva nagyon jóban lettünk. Aznap este is sokat dumáltunk; többek között megbeszéltük, hogy megtanít kicsit katalánul (mert a szülei spanyol/katalán származásúak, így ő is beszéli a nyelvet). Ja mellesleg ő volt az, akinek ősszel megígértem, hogy majd járok vele pole-dancelni, csak akkor még nem tudtam, hogy az rúdtáncot jelent:D Szóval jól elvoltunk aznap este is, de egyszer csak Camillának elfogyott a házi készítésű spanyol piája, ezért elkísértem haza (amúgy ő is az Ankerban lakik, ahol mi), hogy hozzunk még egy adagot. Sajnos a pia nevét elfelejtettem, de legalább el tudom készíteni:P Az is valami, nem? Valami spanyol tömény kell bele, ugyanannyi citromlé, cukor, és jég és mindezt összeturmixolni. Fincsi, mi? Na de a legviccesebb dolog az volt, hogy amikor beléptem a szobájába a szoba közepén volt egy táncrúd! Persze rögtön kipróbáltam és egy Bridget Jones-hoz méltó lecsúszást sikerült produkálnom (a szoknyás rész kivételével, de csak mert nadrág volt rajtam). Mindenesetre legyen elég annyi, hogy jelenleg úgy tűnik nem a rúdtánckarrieremben fogok kiteljesedni. Szóval Camillánál jól elszórakoztunk, de aztán visszamentünk a többiekhez. Ott kicsit bepunnyadt a buli, úgyhogy végül még egy sört bedobtunk valami hardcore metálklubban aztán hazajöttünk Anderssal.

Következő héten hívott Camilla, hogy megkérdezte a főnökét és örömmel várnak engem is pénteken a klubban pultozni (mert említettem neki, hogy szívesen mennék én is, ha lehet). Úgyhogy pénteken becsatlakoztam én is, és bár csak önkéntes munka volt, de a Klubb Fantoftos időkre emlékezve gondoltam jó móka lesz. Két zenekar volt, hát az első... Képzeljétek el a legnagyobb borzalmat, amit csak tudtok. Megvan? Na az a tizediken. Ilyen rikácsolás volt meg zörgés-csörgés-dörömbölés, zenékre még nyomokban sem emlékeztetett. Eközben én nem is tudom milyen ruhában voltak, de a legjobb, ha három disznóálarcos munkavédelmi ruhába öltözött embert képzeltek. Frenetikus volt. Ebből kifolyólag nem voltak sokan, de ekkor kaptam megint kedvet a bartenderséghez. Meg legalább Camillával jó kis lánycsevejt folytattunk, végigfaggattam a szaftos pasiügyeiről stbstb:) Amúgy aznap egy másik lány is dolgozott a klubban, akiről az este elején megjegyeztem magamba, hogy milyen furcsa norvég dialektusa van, kicsit nehéz megérteni. Hát kiderült, hogy azért volt furcsa norvég dialektusa, mert dán és dánul beszélt... Hehe:)

Másnap Anderssal hivatalosak voltunk egy bálba, ahova Anders nagynénje hívott meg minket. Elég vicces volt a kezdés, mondhatni kissé hektikus, mivel fél5-ig dolgoztam, a bál meg 5-kor kezdődött, ráadásul végül 16:40-kor végeztem, úgyhogy hazaszáguldottam, zuhany, báli ruha fel, smink, harisnya, magassarkú és mentünk is. Még jó, hogy annyit gyakoroltuk az eltén minimál-idő-alatt-bálra-elkészülést a gólyabálok előtt:) Mondjuk így is késtünk fél órát, de épp akkor foglalták el a helyüket az emberek az asztaloknál a kis névtáblák szerint (!). Mi Anderssal, a húgával, az unokatesójával, neki a barátnőjével és valami random fiatal rokonnal ültünk egy asztalnál. Így hatan levittük az átlagéletkort vagy 5 évvel, mert rajtunk kívül kb. 70 db. 50-60-70 körüli "bálozó" volt ott:) Ez valami hagyományos tavaszi bál volt, amit többek között Anders nagynénje rendez az osloi főiskolán minden évben és hát nem a mi korosztályunknak szólt, de azért jó volt elmenni. Volt fincsi sokszor-szedős-hidegtál, meg a bál elején kiosztottak mindenkinek kottákat és együtt énekeltünk! (Azt ne kérdezzétek, hogy miről:)) Még jó, hogy van némi énekkaros múltam így én is be tudtam csatlakozni. Aztán táncoltunk polonézt (nem tudom, magyarul is így hívják?) ilyen körtánc, ennél a táncrendem szerint (!) Anders unokatesójával, Ketillel táncoltunk. Nagyon vicces volt, élveztem az elején, aztán mikor Ketil mondta, hogy van, amikor nagyon lelkesen az emberek vagy 40 percig is elkörtáncolgatnak, akkor kicsit alábbhagyott a lelkesedésem... De itt nem tartott addig szerencsére. Aztán a második táncot, a keringőt a random rokonnal táncoltam, akinek olyan elcseszett norvég dialektusa volt, hogy az este felénél már gondolkoztam, hogy komolyan azt hittem eddig, hogy valamennyire tudok norvégul? Többnyire mosolyogva bólogattam, ami ugye az esetek többségében működik, de azért van amikor nem:D Úgyhogy az ebből fakadó vicces szituációkról én nem tudok beszámolni, lehet erről majd ő ír egy másik talán-létező blogon. Bár ezt azért kétlem.

Aztán Anderssal is volt egy táncunk, hát az én drágám is nagyon tiszteli a ritmust ezért sose lép rá, de azért értékeltem a próbálkozását:) Aztán volt egy nagyon vicces rész, amikor a lányok (khmm... öreglányok) és a fiúk (khm...) sorba rendeződtek, egymással szembe körbementek és amikor leállt a zene, akivel szembe kerültél azzal kellett táncolni. Természetesen én egy 70 éves papát kaptam, akinek a feje éppen a mellemig ért (itt most megengedett egy halk kacaj mindenkitől, de csak mert nem látom:D), de azért jól elvoltunk a bácsival. Ugyan kicsit topogósan táncolt, de legalább a szám vége fele sikerült kiismernem a topogás mögött rejlő logikát.
A szünetekben viszont jól elszórakoztunk a fiatalabb korosztállyal, már amennyire az egy norvég tavaszi bál kereteihez illik. Az este vége fele Anders valami rokonával (de már meg nem mondom kivel) meg a feleségével dumáltunk. Utóbbi kárpótolt az esti szenvedéseimért, amit a norvég dialektusok okoztak, mert ő olyan szépen beszélt, hogy mindent értettem, amit mondott. Amúgy elég hosszú volt a bál, mi olyan 11 fele jöttünk el, de akkor még nagyon sokan ott voltak. Emlékszem, hogy fotók készültek, amint kapok valami infót róluk posztolom (nem, ne is próbálkozzatok megkaparintani a topogós-táncos képet, olyan NINCS és NEM is LESZ a blogon:))

Aztááán mik történtek még. Ja igen, múlt vasárnap lelkesen fülbevalót gyártottam, mert kihoztam a kis süthető gyurma készletemet. Aki erről a karrieremről még nem tud, annak elmondom, hogy kérdezzék meg Encsit és sült krumpli fülbevalóját, Marcsit és a miniatűr laborját, Laut és fülbevaló-fényképezőjét vagy Szabinát és fülbevaló-katicáit vagy metálcsigáját. (Amúgy lányok küldhetnétek egy-egy képet, hogy a többiek is elhiggyék, hogy az előbbiek bizony léteznek és jól néznek ki:)) Az aznapi alkotások között fellelhető eper és háztartási keksz fülbevaló is:) (btw. ötleteket várok, hogy miket alkossak! a mottó: semmi sem lehetetlen:)) Azon is elgondolkoztam, hogy kiváltok ilyen norvég vállalkozói engedélyt, mert tök közel hozzánk találtam egy utcát, ami tele van rohadt jó boltokkal, ilyen designer meg vintage ruhák meg egyéb cuccok, (az egyik bolt tök olyan, mint a Buborék a Kecskeméti utcában:)) és ha elég sok fülbevalót csinálok, akkor lehet elmegyek a boltokba és megkérdezem, hogy nem akarják-e árulni. Szóval a karrierépítés folyamatban van több fronton is.

Ja hétfőn voltam röpiedzésen! Laza két órás volt, játszottunk vagy 6 szettet meg volt ilyen egyéb gyakorlás is, nagyon mókás volt. Itt van a koliban, tök ingyen van és nagyon jó fejek voltak. Úgyhogy végül csütörtökön is mentem (akkor én voltam az egyetlen lány, görlpávör, yeaah), és addigra már nagyon király voltam, meg az edző is nagyon kedves, szóval I love volleyball. De amiről írni akartam, az egy (szerintem) indiai/pakisztáni srác edzésről, akiről a Big Bang Theoryból Raj (azon belül is Raj Pennyhez fűződő viszonya) jutott eszembe, mert szerintem ő sem beszél lányokkal:D Legalábbis két alkalomból ítélve ez jött le.

Amúgy még rengeteg írnivalóm van, de egyelőre ezzel a kisebb néhány oldalas szösszenettel örvendeztetem meg a kedves olvasóságot és ígérem, hogy újfent beszámolok a szombati magyar találkozóról, ami húdenagyonkirály volt. Természetesen exkluzív képekkel, amiket az előbb tettem fel facebookra, úgyhogy bizonyára nagyon exkluzív lesz egy hét múlva is:D