Hát sziasztok!
A sorozatos összetűzéseimről a nettel most csak annyit írok, hogy igazán újra fogom rakni a gépet… Mindenesetre eltelt újabb két nap, köszönöm a lelkes kommentezést!
Szóval át is költözött már, és szerencsére akitől bérli nem emlékezett, hogy valószínűleg miattunk (legalábbis a folyosón lakó és kószáló magyarok miatt) kellett kitennie a szobája ajtajára a „bocsi, de 9-től szeretnénk aludni, ezért pssszt” tábláját (szabad fordítás).
Aztán Laurával végigjártuk a fiúkat nyakkendő után kutatva, mert végülis inget már találtunk (most azt hiszem ezért Feri meg fog ölni, de a nap beszólása volt, amikor kérdeztük tőle, hogy milyen ingei vannak, és mondta, hogy van egy narancssárga karcsúsított, mire Laura benyomta, hogy az nem jó, mi fiúnak akarunk öltözni:D) főleg Peti ruhatárában, és végül két nyakkendőt is sikerült összeszedni. Aztán átmentünk Zoliékhoz, ahol előre meghirdetett túrógombóc vacsora volt, ami mellesleg nagyon jól sikerült. Különben jók ezek a közös evészetek, rendszeresítjük. Aztán Ferivel átjöttünk készülődni, ugyanis a zöld ruhámat találta a legmegfelelőbbnek az alkalomra (az a baj, hogy a tabuk nélkül jelzője a blognak ismét idézőjelessé válik, mert két oldalon keresztül mesélhetném Feri felkészülését a bulira, ami már csütörtök éjjel elkezdődött, de szerintem már így is utál, úgyhogy Feri, ha olvasod, akkor BOCSI!:P) de ez még nem volt elég, ugyanis ő ad a részletekre, úgyhogy vett ma (pénteken) 100 koronáért egy szőke parókát, amiben úgy nézett ki, mintha Kurt Cobain egy hasonló transgender partyra készülne. De az a vicces, hogy bárki próbálta fel azt a parókát, úgy nézett ki benne, mint egy igénytelen rocksztár, aki nőnek öltözött (ez a tény persze rám is vonatkozik…:P). Bár a zöld ruhámmal már elég jó csaj lett Feri, megkíméltem a sminktől cserébe egy kis tömésért a ruhájába. Na mindegy, vicces volt eléggé. Aztán lementünk, ott találkoztam egy ismerőssel, Daniel, meglepő módon Norvégiából. Különben ez tényleg meglepő, mert itt a Fantoftban kb. nincsenek norvégok. Aztán nehezményeztem, hogy miért nincs beöltözve, mire ő nehezményezte, hogy miért nincs bajszom. Úgyhogy tegnap ő volt a második, akiből sikerült nőt varázsolnom, még szerencse, hogy volt még egy fekete ruhám. Aztán sajnos egy bajusz rám is került, a kalap még hagyján, de a bajusz az azért kényelmetlen volt. Aztán véletlen előkerült egy gitár, úgyhogy zenéset és éneklőset játszottunk, úgyhogy a buli végére épp hogy visszaértünk. Úgyhogy az ilyen képekről sajnos lemaradtam:
A képen Zoli, Feri és az ismeretlen koreai látható, akire ráment az a Hófehérke-jelmez, ami Ferire nem, de szerencsére Feri magával vitte a kis válltáskájában, úgyhogy oda tudta adni neki.
Aztán fontos tudnotok a norvég szokást, hogy buli előtt valakinél van egy vorspiel, buli után meg a nachspiel. Ez utóbbi tegnap Anne-nál volt, szintén norvég csaj, a Klubban dolgozik és egyszerűen hihetetlen az energia, ami árad belőle, amikor heavymetálra vagy punkrockra táncol. 
Főleg a Klubb jelenlegi és volt személyzete volt ott, Pablo Peruból, Charlie Liverpoolból, Anne, Daniel és Kurt Norvégiából, meg én. A képen egyébként balról jobbra Pablo, Daniel és én, mindhárman Kurt alatt. Vicces, hogy Pablo a női sminkben eléggé Jack Sparrow-san néz ki... Aztááááán egyszercsak beesett Maci, Máté és Hans (nem, nem Olo a vezetékneve) Németországból. És nagyon vicces volt, mert kiderült, hogy Maciék végigjárták a C és D épület nagyrészét, aztán a mi épületünk elé állva végignézték, hogy hol lehet party, és mivel ebből az ablakból hallottak zenét, ezért feljöttek a kilencedikre, és pont Anne-nál találták magukat. Különben ez volt Maci és Máté első napja a Klubban, elég forgalmasak a péntekek egyébként.
Aztán szép lassan szállingóztak el az emberek, de Maci, Hans, Daniel és én kitartóak voltunk, úgyhogy reggel 8-kor sikerült elhagyni Anne lakását:) Úgyhogy szombaton inkább kihagytam a bowling-korcsolya buddy programot, Maci meg Máté voltak, de én inkább itthon maradtam, úgyis Dóri megérkezett pénteken, úgyhogy versenyt pakoltunk a szobánkban, mivel nálam nagyobb kupi volt, mint nála, pedig ugye neki az összes cuccát el kellett pakolnia. Mindenesetre tök jól elvoltunk a lányokkal szombaton, este főztünk is, pontosabban Laura, aztán este persze Klubb. Nem akartam sokáig fenn lenni, gondolva a vasárnapi síelésre, de persze valahogy most se jött össze, úgyhogy az enyhe kialvatlanság szóviccek formájában ütközött ki, azt hiszem vasárnap körbejártam a síelős témakört kezdve a tele van a hócipőmtől a leléceltünkig szinte mindent.
Ja egyébként akik ott voltunk, csoportkép balról jobbra: Dávid, Zoli, Zsófi, Maci, Máté, Zita, Laci és alul guggolva feltűnésmentesen Feri. Ennél a bevillanó két cuccnál már csak a szemüvege üt jobban, de azt majd később. Visszatérve a sztorira, már a buszmegállóban állva odafele miután elsütöttem kb. ötöt zsinórban, meg is kérdeztem, hogy már a buszmegállóban tarkónvágnak a síléccel vagy várnak míg odaérünk? Legalább a busz is megérkezett, és nagyon-nagyon szép fjordok és tengerszemek meg hegyek között elhaladva oda is értünk Eikedalenbe. Felcsatoltunk és nosza. Igazából egészen jó volt síelni, bár néha azért kicsit zavart a hó.Most két eléggé jellemző kép következik:
Csak hogy még viccesebb legyen, elárulom, hogy az első kép elkészültekor még nem jöttem rá a síléccel a lábaimon való felállás trükkjére, Feri pedig hagyott szenvedni, mert hogy meg kell tanulni, ezért kicsit hemperegtem inkább. A második kép remélem Nyanyagort is egy bizonyos kelkot nevű lényre emlékezteti, ez volt a cél. 
Persze tudom, hogy nehéz elhinni, de volt amikor álltam a sílécen, így volt alkalmam Máté hátterében pózolni. 
Najó, ezen kívül még néhány szó a síelési technikámról. Mondjuk egy szó is elég jellemzésként, de inkább kettő: elég béna. Azt, hogyha gond van, akkor el kell esni, azt nagyon jól megtanultam, kicsit a hóekét is köszönhetően Máté drákói szigorának, ugyanis kicsit (=nagyon) nyomta a sípcsontomat a cipő, mire megkaptam Mátétól, hogy "Többet sírsz, mint a negyedikesek akiket szoktam tanítani síelni". Na mindegy, végére ez egész jól ment, bár egy idő után amikor ön- és közveszélyesnek ítéltem magamat, inkább leléceltem és kiástam néhány ásványt a 10 centis jégréteg alól. Ééés csináltam még egy nagyon szép képet is: 
Aztán nemsokára haza is jöttünk, eléggé fáradtan, aztán Petivel újratelepítettük a gépemet (többes számot a következő munkamegosztás alapján kell elképzelni: Peti dolgozik, Zita alszik), aztán átmentünk Lauránál vacsizni, vittem halat, de még mindig nem tudom megcsinálni rendesen azt a hülye pisztrángot, pedig azt már tudom, hogy vaj kell alá, de akkor sem az igazi. Aztán hazaérve rámjött a rendrakás (igen!!!) sőt olyannyira, hogy a végére át is rendeztem a szobám, úgyhogy most elég jól néz ki. Csak még be kell fejezni a képemet, de király lesz. Ha kész, teszek fel képet -azt hiszem ezt a blog indulása óta ígérem.
Remélem valamennyire ki tudtatok igazodni az ugráló idősíkokon, mert pénteken kezdtem el írni a mai bejegyzést, aztán folytattam szombaton, de nem tudtam feltenni a net hiányában, mert elfogyott megint, de a tegnapi telepítés megjavította és most már nem leszek nettelentöbbet, úgyhogy folyamatosabb lesz, ígérem:)
Dorkának egy kis időjárásjelentés: Bergenben ma becsapósan napos, ámde hideg idő volt, az egyik hotel hőmérője szerint 1° C, vagyis 274,15 K (csak az SI-rendszert kedvelők kedvéért, nehogy RP érje a ház elejét értiteeeeeeeeeeek [legalábbis a gumimacik:)])
