Hát szervusztok mindenki.

Bizony-bizony újra itt vagyok Norvégiában, ezúttal Osloban (akit ezzel az információval meglepek, az most nem tudom, hogy tévedt ide:)), így a zitusfranorge.blog.hu ismét működik és jobb lesz, mint újkorában. Bár mivel a bergeni társaság most nincs jelent, hogy egy-két néger birodalmi lépegetővel és egyéb nyalánkságokkal meghekkeljék a blogot, ezért ilyen izgalmakra ezúttal nem számíthattok sajnos.

Eddig leginkább a kémiás hölgykoszorú tagjait és drága kis családomat traktáltam életem apró-cseprő dolgaival, de most az érdeklődő üzenetáradat a lelkesedésem arra ösztönöz, hogy hátha többeteket is érdekel, hogy mi van velem, ezért közel két év kihagyás után visszatérek a blogszférába. Yeaaaah.

Hát hol is kezdjem. Először mondjuk a tegnapi nap tanulságával, miszerint ha blogot írtok, akkor rendszeresen mentsétek el a posztot, különben nagyon fájdalmas lesz közel két és fél órás írást/csinosítást követően egy rossz gomb megnyomása után arra eszmélni, hogy az egész elveszett. Naaa nem mintha én lúzer lennék és velem ez történt volna, csak úgy leírtam tanulságként (brühühühü). 

Mindenesetre új erőre kaptam reggelre (annyira belelkesedtem, hogy az álmom nagy részében is blogot írtam:P) úgyhogy ismét beleveszek a betűk erdejébe.

Most már lassan másfél hónapja itt vagyok, február 18-án érkeztem és becuccoltam Anders lakásába. Ő is épp előtte költözött át az előző lakásából, ami ehhez képest kis lyuk volt (nem beszélve a 24/7 mély basszust döngető szomszédjáról…). Na nem mintha ez a maga (fürdővel és konyhával) 20 négyzetméterével kacsalábon forgó palota lenne, de nagyon jó a berendezés és az egyik falat hattttalmas ablakok borítják be, így sokkal nagyobbnak néz ki. Majd képeket teszek fel legközelebb. Amúgy Oslo szívében az Anker Studentboligban lakunk (aminek van Hostel része is occóér’, úgyhogy csak gyertek bátran). Ez leginkább Grönland városrészhez esik közel, ami a sok bevándorlóról ismert, aminek a jó oldala, hogy rengeteg olcsó pakisztáni zöldséges van a környéken:) 

Az utazás után nem vesztegettük az időt: másnap Anderssal az Arctic Challange nevű snowboard versenyt látogattuk meg. Attól eltekintve, hogy akkor még nagyon hideg volt és szarrá fagytunk fáztunk kicsit, nagyon jó volt!!! A képhez kapcsolódó feladat, hogy megtaláljátok rajta a levegőben repülő snowboardost, aki a fák miatt nem látszik.

A következő héten Anders szülei feljöttek Osloba, mert amúgy Hamarban laknak (most megkímélek mindenkit az ehhez kapcsolódó szóviccektől). Elvittek minket vacsizni meg színházba, ahol a nemrég bemutatott Queen musicalt, a We will rock you-t néztük meg. Annak ellenére, hogy norvégul volt, meglepően sokat értettem belőle (de csak mert jó sokat énekeltek:)).

Aztán azon a héten kezdődtek Osloban a télisport világversenyek (Oslo VM), és Anders húga, Marie nyert két jegyet a síugró világbajnokság férfi kvalifikációjára és női dötőjére, és engem hívott magával (Andersnak épp dolgoznia kellett: egy diákrádiónál önkéntes hangtechnikus). Akkora élmény volt élőben látni a nagy síugrókat meg a gyönyörű ugrásokat… (Anders Jacobsen <3). Aztán Anders (mármint az én Andersem, nem Anders Jacobsen:P) miután végzett a rádiónál odajött a verseny színhelyére, mert nálam volt a lakáskulcs és csak egy van belőle. A kapuknál találkoztunk, mert őt nem engedték tovább, kulcsátadás, stb. már indultam vissza, mikor Anders felhívott, hogy valakinek volt felesleges jegye és csak úgy ingyen odaajándékoztak neki egy 300 koronás jegyet:) Úgyhogy végül ő is be tudott jönni, így a női döntőn már hárman szurkoltunk. Sajna a verseny kicsit ködbe veszett, így a végére csak azt láttuk, ahogy a tejfehér ködből egyszer-egyszer előbukkan egy repülő síléces emberke.

És a legfontosabb, mint utóbb kiderült, vágóképként szerepeltünk a norvég nemzeti tévében is!  Jesssz! Alig egy hét kellett, hogy Norvégiában is mutassanak a tévében:P Amúgy az nrk.no-ról mindenki kikeresheti (bár azt hiszem, csak Norvégiából nézhető, úgyhogy sok sikert:)).

Mindenesetre itt egy kép rólam és Marieról. Ahogy látható, én zöld hóembernek/Kennynek öltöztem, ő pedig átlagos norvég huszonévesnek. Mellesleg ne kérdezzétek mitől ilyen barnák a norvégok (nem szoli), amint rájövök írok egy posztot róla. Ja a nyakamban egy autentikus Oslo VM-es kolomp van, menő, mi?

 Aztán szintén még első hetem alatt történt, hogy mentem ki a lépcsőházból, és kint pont két magyar beszélgetett épp:) Persze nem tudtam megállni, hogy beszédbe ne elegyedjek velük, tök jó volt kis magyar szót hallani idekint. Csak a hostelban szálltak meg néhány napra, de azért nagyon kellemes meglepetés volt. Azóta meg másokkal tartottunk egy kisebb magyar találkozót, ugyanis egy iwiwes norvégiai magyarok csoporthoz csatlakoztam és valaki írta, hogy jön ki egyelőre egy kisebb szemlére, és szívesen venne némi segítséget kintiektől, és ketten írtunk, hogy benne vagyunk egy kis kávézásban. Aztán a másik kinti magyar, aki írt, Timi, (akitől amúgy lehet netes norvég órákat venni, figyelem ez a reklám helye: www.privat-timer.no) meghívott minket vacsizni azon a héten, úgyhogy a barátjával is megismerkedtünk és tartottunk egy magyar estet jóféle magyar borral és norvég lazaccal:)

Amúgy a héten lesz pont kinti magyar szervezésben Üvegtigris 3 filmvetítés és meghívták Rudolf Péter meg Reviczkyt is, úgyhogy majd beszámolok milyen volt. Meg persze az utána esedékes sörözős ereszd-el-a-hajamról is:)

Ja amúgy mióta kinn vagyok ezerrel bújom az álláshirdetéseket, napi több százat böngésztem, ezekből több, mint 50-re jelentkeztem is, kb. mindenre, ami szóba jöhet. A kémia BSc.-hez dukáló állások száma finoman szólva is limitált, eddig másfél hónap alatt négyet találtam, ebből három Norvégia elég messzi városaiban volt, a negyedikre meg (még?) nem hívtak be interjúra. Úgyhogy rájöttem három hete, hogy így nem megyek semmire, hogy a gép mellől lelkesen küldözgetem a CV-ket, hanem nyakamba vettem várost és elmentem nyomtattam vagy 75 CV-t. A meglepetés itthon ért, amikor volt egy darab normális CV-m, amit mintapéldányként megmutattak, és 74 darab, amin enyhén szólva is színes bőrűnek néztem ki. Nem mintha ez baj lenne, de 22 év alatt már megszoktam a kis sápadt arcszínem, úgyhogy elég radikális váltás volt így hirtelen. Ezért másnap elmentem egy másik helyre és nyomtattam 50 normális CV-t is. Ezután meg nyakamba vettem a várost, és random hotelekbe beadtam egy-egy CV-t, mert most kezdődik nemsokára a turista szezon, úgyhogy ha máshol nem is, gondoltam csak találok valami melót. És hát valamiből meg kell élni, nem beszélve a minimum 135 koronás órabérről.

Szerencsére egy hotelből két napra rá vissza is hívtak, elég frekventált helyen, a norvég parlament mellett van és nagyon szimpatikus volt első ránézésre is. Bementem interjúra, ami (figyelmet kérek!) norvég nyelven zajlott, és még mondta is a (most már )főnököm, hogy milyen jól beszélek norvégul. HÁHÁ. Úgyhogy egyelőre a hotelban vagyok kisegítő személyzet, housekeeping/konyha munkán, de nagyon kedves mindenki, iszonyú jó a társaság csupa fiatal és nagyon nemzetközi. Szóval egész szerencsés voltam, mert iszonyú nehéz munkát találni, főleg a limitált norvégtudásommal, amivel kijöttem (és ami azóta rohamosan javul). Hogyha kijönnétek munkát keresni egyszer, akkor javaslom a szakács/pincér/ápolónő végzettséget, ugyanis azokból a munkákból van dögivel. Persze csak megfelelő norvégtudással. Amúgy van sok kémiás meló is az olajiparban, de azok lényegesen több szaktudást és szakmai tapasztalatot igényelnek (PhD+ 5 év tapasztalat), úgyhogy az egyelőre nem játszik. Viszont majd MSc. után megcsípek valami tuti PhD helyet itt, addigra meg már tök fasza leszek norvégból is, úgyhogy utána már megnyílnak a lehetőségek. Ambíció az van, mindig is volt:)

Meg egyelőre a hotelban csak részmunkaidős vagyok, úgyhogy még jelentkezgetek bartender pozícióba is mindenfele, hiányzik a jó öreg Klubb Fantoft-os lét:) Szerettem ám azt is, úgyhogy hátha összejön. Na persze ha a laboráns melóról hívnának, akkor sem lennék túlságosan elkeseredve…:)

Ja és mivel kaptam a munkát, a papírjaim is kezdenek rendben lenni (eddig sem voltam itt illegálisan, mert EU állampolgárként 3 hónapot lehet dolgozni tartózkodási engedély nélkül is), viszont most megkaptam az unlimited időre szóló tartózkodásimat, amit nem kell megújítani, tehát tulajdonképpen örökre szól. Ja meg véééégre valahára megkaptam a végleges norvég személyi számomat, mert eddig csak ideiglenes volt és így végre kikerülök a bürokrácia 22-es csapdájából. Legalábbis most naivan azt gondolom. Most már csak az adókártyámra várok, úgyhogy mindennap lelkesen csekkolom a postaládát, hátha…

Nos így hirtelen ezzel a rövidke összefoglalóval kedveskedem a fanatikus olvasóknak, ezek közel sem az elmúlt másfél hónap eseményei, csak egy kis részük, de hát kell valamit hagyni legközelebbre is. Tudjátok nem akartam ennél többet írni, egyelőre ez csak a beetetés, hogy elolvassátok az első posztot és rákapjatok az ízére. Próbálom visszacsábítgatni az elmúlt két évben kissé elkopott olvasótáborom:D Ja és a legnagyobb technikai újítás, hogy mostantól tudjátok lájkolni és megosztani a posztot, úgyhogy hajrááá, mindenki lájkra fel! Természetesen a kommenteket továbbra is lelkesen várom!