Nos. Hát sűrű bocsánatkérések közepette írom a posztot, dehát a netem kicsit szórakozik velem. Mondjuk lassan tényleg eljön a format c ideje, és akkor hátha tudom majd használni a jelszavam meg a felhasználónevem, amit adtak a nethez.

Viszont engesztelésképp utólag feltennék egy képet, ami remélem kárpótol mindenkit a megkésett postért.

Szóval szerdán hagytam abba az írást ha minden igaz, utána lementem a kondiba, hátha lesz kéziedzés. Végül kiderült, hogy röplabda van, dehát a kézi után az a második legjobb, úgyhogy megkérdeztem, hogy csatlakozhatom-e. És igen, úgyhogy elkezdődtek a gyakorlatok, mondjuk elég vicces volt, hogy rajtam meg egy Alfred nevű fekete srácon kívül mindenki norvég volt (olyan furcsa, mert nekem egy Alfréd nevű emberről egy komornyik jut eszembe, azt hiszem a Batman miatt, de ez az Alfred határozottan nem komornyik-jellegű volt), ezért norvégul beszéltek. Én mindig fordíttattam valakivel. Aztán gyakorlatok után átmentünk egy nyugisabb részre a pályán, leült mindenki és az edző kiállt középre és elkezdett mondani valamit. Volt egy könyv a kezében, az kicsit gyanús volt, megkérdeztem a mellettem ülő S-betűvel kezdődő nevű norvég srácot, (akinek a tesója Budapesten tanul az állatorvosin), hogy mi az ott a kezében, mondja, hogy a Biblia. De ezután magamtól kitalálhattam a dolgokat, mert elkezdtünk imádkozni. Mivel a norvég miatyánkig még nem jutottunk el a nyelvtanfolyamon, azért a magyart habogtam, amikor felismertem melyik rész van, de azért őszintén szólva ez kicsit váratlanul ért. Ja és ima után pedig elkezdtünk játszani. Különben mindenki kedves volt, úgyhogy valószínűleg fogok járni, főleg mert péntekenként kézi van, meg legalább már tudom, hogy mire számíthatok, mert elsőre azért kicsit kiütött ez a bemelegítés-ima-játék kombináció…

Aztán mikor jöttem föl a kondiból, a ház előtt várt Laura és Zoli, mert kicsit sírt a szám Laurának a boltban, hogy milyen kávét vegyek, úgyhogy ő hozott nekem kb. 10 adag ilyen három az egybent, Zolitól, meg kaptam egy kotyogóst:) Úgyhogy már tényleg csak az hiányzik, hogy vegyek magamnak kávét. 

Szerda azt hiszem dióhéjban ennyi, csütörtökön volt egy fantasztikus „entraprenörsip” nevű óránk, különben most tényleg igazán érdekes volt. Csináltunk egy tesztet, hogy csapatmunkában ki melyik típusba tartozik, elvileg kilenc fajta típus van, az én jellemzőim alapján a resource-investigator és co-ordinator kategóriába soroltak. Eléggé stimmel különben, a második egyértelmű, hogy milyen, az első pedig lelkes, kommunikatív, felfedezi a lehetőségeket, kapcsolatokat fejleszt. Hát igen, erre elég magas pontszám jött ki. Különben olyan hülyeségek ezek a tesztek, de azért van, amikor beletrafálnak. Úgyhogy ez alapján csoportokra oszlottunk, mert kell majd csinálni egy projektet, valami létező probléma megoldására ötleteket kidolgozni és majd bemutatni. Az egész félév erről szól kb., mondjuk nem annyira haszontalan, mint eddig gondoltam, viszont a tanárnő még mindig igazán ijesztő. Még nem találtam meg rá a megfelelő jellemzést, de a következő óra feltehetőleg megihlet. Na mindegy, a csoportban én Bálinttal lettem, meg majd Máté csatlakozik hozzánk, és a két töltőtollbuzi jellemző problémát talált ki magának, amin már néhányan tudják, hogy otthon is filóztam, mégpedig a nem-elmosódó-tinta. Egyszóval vízálló. Eddig odaáig jutottunk, hogy nyilván valami apoláris anyagnak kéne lennie a tintának, hogy ne mosódjon el, viszont valamennyire polárisnak is kell lennie, hogy beszívja a papír. Szóval egyelőre gondolkozunk, hogy mit és hogyan érdemes, de az a jó, hogy a lehetőségek annyira nyitottak, hogy a laborban a laborvezető (Tóni által csak Jarle-mesternek nevezett laborvezető, akire a második leggyakrabban ismételt mondat, a tipikus Tóni-hanglejtéssel: „Ez az ember egy hős.”) mindent megenged, hogy megcsináljunk. De tényleg. Pénteken három savat kellett volna szétextrahálni különböző pH-kon, aztán mikor azt tessék-lássék módjára megcsináltam, inkább csináltam egy kis fáraó kígyóját (higany-rodanid(vagy –tiocianát) termikus bomlása), ugyanis a szervetlen laborhoz is van kulcsa Jarlénak, úgyhogy mondtam, hogy kéne pár cucc, erre a kezembe nyomta a kulcsot, hogy tessék, hozzad. Szóval azt hiszem a lehetőségek a szervetlen laborral még jobban megnyíltak. Egyelőre majd ibolya-illatú észtert tervezek csinálni, meg valami indikátort, aztán lehet elkezdek én is valami projektet. Maci most vérnyomáscsökkentőt csinál, Tóni pedig hú-elfelejtettem-hogy-micsodát (nem, ez nem az IUPAC-neve az anyagnak:P).

Szóval elég jó volt a labor, igazából a kötelező dolgokat nem is kell megcsinálnunk, ha csinálunk valami jobbat. Na de pénteken történt más is, méghozzá megjött Máté. Délelőtt kiderült, hogy a Ben, aki kijött értünk nem tud kimenni elé, úgyhogy még gyorsan sikerült megszervezni, hogy Máté a buszt megtalálja, a Fantofthoz pedig Laura kimenjen elé és segítsen (Laura egy tündér.) elkérni a szobához a kulcsot, stb. Végül bejöttek a városba buszbérletért, én meg pont akkor végeztem, úgyhogy találkoztunk. Máté kicsit kivolt a szoba miatt, elismerem elsőre csupaszon nem annyira szívderítő, de két kép a falra (apropó megcsináltam a jó kis képes-táblát/tablót rólatok, most nem tudok képet feltenni, de majd megmutatom legközelebb. Bár az, ahogy a TU-ban kinyomtattattam, az pedig egy nagyon vicces történet, aminek a címe, hogyan ismerjük meg a kedves spanyolokat? Recept: Menj be a TU-ba, kérdezd meg, hogy tudnak-e nyomtatni. Mikor erre pozitív választ kapsz, de Miguel megkérdezi, hogy van-e nálad laptop, akkor környékezd meg a másik spanyol srácot, aki ugyan nem dolgozik ott, de véletlen van nála egy laptop. Miután sikerült meggyőznöd, hogy nincs is más vágya, mint telepíteni a nyomtatót a gépére, majd még várni negyed órát, míg kinyomtatódnak a képeid, ezután foglalj helyet a kényelmes kanapén és várd meg, míg kész lesznek a képeid. Mivel előtte edzettél és nagyon elfáradtál, ezért a kész képekkel a kezedben indulj el pendrive és fülhallgató nélkül, mire ők szólnak, hogy otthagytad, majd mikor Feri már azt hiszi, hogy tényleg végeztetek, menj vissza még egyszer, hogy nem hagytad-e ott a …-t  [a … helyére tetszőleges tárgy helyettesíthető]. A spanyolok garantáltan jól fognak szórakozni rajtad és este a klubban széles vigyorral fognak mosolyogni. Miguel a pólójában, aminek felirata:  F CK alatta pedig „all i need is u”) és máris jobb (gondolom már senkinek sincs fogalma róla, hogy mi volt a zárójel előtt, úgyhogy tessék visszaolvasni:P), meg a három nap alatt 5 óra alvás se tette vidítóvá számára a dolgokat, úgyhogy egyelőre egy kebabot éreztünk megoldásnak. Ami elég finom, elég nagy, és elég olcsó. Ezután egy IKEÁzás mellett voksoltunk, Laura oda már nem jött, úgyhogy ketten kibuszoztunk az IKEÁhoz, kb. 40 perces buszút bentről, de nagyon jól néz ki, mert a fjord mentén kerüli meg a vizet, és ahogy a fjord fölött átlátsz a másik oldalra, ahogy a hegyeken a házak fényei pislákolnak, nahát nagyon szép. Visszafele mondjuk 10 perc alatt értünk be.

De odaértünk az ikeához is, úgyhogy néhány hasznos tárgyat, mint két szőnyeg (darabja 15 korona, 3 szőnyegből pont kijön egy sör, ez azért vicces) szép zöld plédet (két-harmad sör áráért) stb. vettünk. Az egyetlen ami kimaradt a lámpa volt, de azért tegnap visszamentünk, úgyhogy mivel az írósaztali lámpa 60 koronából jött ki, és a nagylámpa, amin van 3 spotlámpa, ami bevilágítja a szobát, az meg 80 korona volt, úgyhogy azt hiszem ez így megérte. Máté majd ma felszereli, úgyhogy a fénnyel nem lesz gond, maximum a FÉNY-nyel, ugye Flóra?:P (Különben kinyomtattam a plakátot, de csak A4esbe tudták, pedig minimum egy A3-as kéne, ha nem nagyobb, és még egyszer köszönöm és olyan szép:) ).

Az IKEÁnál viszont egy a törökbálintihoz hasonló bevásárlóközpont van tele boltokkal, és Máté szájából elhangzott a mondat, amit ugyan utána maga is megbánt, de nekem a kedvenc mondatom, amit férfi szájából szeretek hallani, méghozzá (idézem): „Nem nézünk szét egy kicsit a H&M-be?”

Háhá.

Úgyhogy Máté felmérte, hogy legalább a ruhák viszonylagosan nem olyan drágák, mint a kaja, Zita pedig érezte, hogy igen, neki kell az a zöld ruha 100 koronáért. Ekkor persze Máté már meggyötörten kiment a bolt elé a szatyrokkal és a padon várta, míg a szokásos női ruhapróba és az ebből fakadó kérdések „Jól áll? Nem áll jól? Megvegyem? Ne vegyem meg?” stb. megválaszolásra kerülnek, majd Zita kilibbent a boltból egy széles mosollyal és egy zöld ruhával gazdagodva és 100 koronával könnyebb pénztárcával.:P

Péntek este (Zolinál megejtett bemelegítés után), pedig kicsit buliztunk a klubban (igen, a szép új zöld ruhámban, ahogy az a képen látható, apropó bemutatok mindenkit a képről balról jobbra: német csocsózós gyerek, Zita, Abdullah, Máté nyaka, háttér jobb oldalán ismeretlenek), én leginkább az olasz-kontingenssel szórakoztattam magam, mindenesetre jó volt, mert sokan voltak lenn (most ezt nem az olaszokra mondom:P), úgyhogy lehetett normálisan táncolni. Különben tervezem, mivel itt vannak a gólyaszoba-zenéim, hogy csinálok majd egy 50-es 60-as bulit. Szerintem simán vevők lennének rá, vagy ha nem, akkor majd eladjuk. Éljen a PR. (Éljen az RP. Pfff:P)

Tegnap is lenéztünk a klubba, elvileg biliárdozni, de mivel én olyat nem tudok, ezért maradtam a csocsónál. Lengyelekkel játszottunk sokat, úgyhogy már tökéletesítettem a mondatot, amit a lengyelek kb. mindennap megtanítanak nekem lenn a klubban, fonetikusan leírva: Polák venger vábrá tánki, ido bitki, ido sklánki! Vagyis, kitalálhattátok: Lengyel, magyar két jóbarát (együtt issza sörét-borát). Na mindegy, ez olyan szép, hogy ha lengyeleknek bármikor mondod, hogy magyar vagy, akkor elkezdik mondani:) A lengyelek jóarcok, nem is tudtam figyelni a csocsóra, mert annyira röhögtem rajtuk, annyit poénkodtak. Aztán Laurával beszélgettünk tök jót, végül egy csocsó fész-tu-fész, aztán még Mátéval is, aztán jött az egyik kurd, aki egyébként a legjobb csocsós, hogy na játsszunk egyet. Hú mondom, nem lesz szép az a 10-0, amit bevág nekem, de elkezdtük. Ok, elsőben tényleg sikerült a 10-0-s szép vereségnek nem igazán nevezhető eredményt produkálnom, másodszorra két góllal már böcsületes vereséget szenvedtem, de a harmadikban úgy bemákoltam mindent, hogy megvertem:D Kicsit nézett, ment is haza. Majd jól elmesélem Abdullahnak, hogy megvertem a spanját:D Azóta egyébként a kurdok közül egy másikkal is megismerkedtünk, őt Mohamednek hívják. Különben kedves pofák ezek a kurdok is.

Meg tényleg, hiába nem egy szálloda a Fantoft (najó, elég pozitívan tudok fogalmazni:P), de azért tök jó, hogy van itt ez a klub, ahova szinte bármikor le lehet menni, és tök jó, hogy ennyire nemzetközi az egész. És simán együtt csocsózik a kurd meg a magyar vagy éppen a botswanai, miközben kiszolgál a pultnál a perui a spanyolok meg kinyomtatják a képeid. Szóval nekem ez iszonyúan tetszik, meg észrevétlenül, szórakozás közben gyakoroljuk az angolt. Szeretek cserediák lenni.:) Mondjuk többiek mesélték általában a Magyarország szomszédságában élő népekkel a negatív tapasztalataikat, de szerencsére nekem még nem volt részem benne. Meg az ilyen embereken kívül, általában mindenki nagyon megörül, hogy „oh, Hungary? I like hungarian people.”

Na ez szép végszó, és mivel szerda óta nem látott az edzőterem, ezért csók.