Nos hát nagyon sajnálom, hogy ennyi idő kimaradt életem szappanoperájának nyomon követéséből, de kissé elfoglalt voltam mostanában, de most olyan postot kaptok, hogy megemlegetitek…:P

Az első, ami kimaradt az a magyar vacsi, amit néhány norvégnak rendeztünk. Ott volt Anne (munkatársam, már írtam róla), Kurt (ő is szintén, aki Joe szerint az unokatesójára vagy egy kínaira hasonlít), Marcia (ő mondjuk brazil, Kurt barátnője), Enver (eredetileg Boszniából, de már 14 éve itt él), Anders (a több, mint biliárdtanárom), Daniel (akinek a fiúk a találó pókember becenevet adták), Inger Lene (a főnök a klubból). Az első képen balról jobbra Anne, Enver, Daniel, Zita és Dóri, a másodikon pedig Inger Lene, Anders, Kurt és Marcia.

Lányokkal, Dórival meg Laurával főztünk (itt most kicsit eufemizálok, mert mondhatnám azt is, hogy Dóri főzőtudománya nélkül valószínűleg nem lett volna semmi); első fogás gulyásleves volt, a második tojásos nokedli illetve választhatóan krumplistészta, és  végül palacsinta. Most a kudarcba fulladt madártejről csak annyit írnék, hogy első próbálkozásom volt  és hát nem sikerült túl fényesen (a legfontosabb, amit tudnotok kell, hogy az egyetlen hely, ahol el lehet rontani, az a hab, mégpedig, hogy ha nem keményedik meg, mert előtte tetted bele a cukrot, minthogy elkezdted volna felverni keményre. Hát pont ez történt, úgyhogy miután rájöttünk, hogy erő kell a felveréséhez és ott állt három totál leizzadt lány, akik mintha épp a kondiból jöttek volna, inkább áthívtuk Petit, mert ő erős, de még neki sem sikerült, úgyhogy kétségbeesetten felhívtam a mamát, hogy „Mama, nem kemény a hab” mire mondta, hogy hát mert erősen kell verni, mondtam, hogy az már megvan, kérdezi, hogy mikor tetted bele a cukrot?, mondom hát mielőtt elkezdtük verni, mire tapintatosan csak ennyit válaszolt:  ó. ) Na mindenesetre a nem akármilyen, hanem túros palacsinta mentette a helyzetet, ráadásul két liter vaniliszószból, ami nem került felhasználásra a madártejből, végül szósz lett a palacsintához. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy mindenkinek nagyon ízlett minden és nagyon jó hangulatú este volt, úgyhogy igazán érdemes volt megrendezni.

Ezután a következő érdekes esemény, hogy szombaton volt a STAFF-party, ami a Klubb munkatársainak volt megrendezve, kaptunk indiai kaját meg volt egy tök vicces játék, hogy mindenkinek kellett írnia két sztorit magáról egy cetlire, amit bedobtunk egy kalapba, kihúztuk, majd ki kellett találni, hogy kiről van szó. A legviccesebb sztori volt Allené (ázsiai srác), aki azt írta, hogy múltkor dolgozott a bárban, valaki odament hozzá és csak ennyit mondott, hogy „cola”, amit Allen úgy értett, hogy „ola”, mire intett a csávónak, hogy „ola”. Ja meg a securitysunk írta, hogy 7 évesen megivott 23 sört:P Mondjuk ezen kívül még szállóigévé vált Tim, a kanadai érthetetlen beszédű gyerek két beírása, ami nemcsak hogy vicces volt, főleg így együtt, hanem hú nem is találom a szavakat. Szóval az egyik „hopeless romantic” a másik meg „I had sex in the Klubb”. Utána Inger Lene, mint klubtulajdonos, azért megjegyezte halkan és szúrós szemekkel, hogy azért erről még szeretne folytatni vele egy beszélgetést hogy mit és hol...

Aztán mivel múlt héten szünet volt a suliban, fiúk beszerveztek egy svéd-dán eurotrip túrát, mégpedig interrail ticketekkel, ami hétfőn még úgy volt, hogy nem érkezett meg, ami kicsit para volt tekintve, hogy a hétfő esti vonattal kellett menniük, hogy elérjék a másnapi gépet Osloban (ezt különben a norvégok "uszlu"-nak ejtik). Szóval a fiúk nem voltak túl rózsás kedvükben, de azért sikerült utánajárni és kiderült, hogy már itt volt a jegy pénteken, csak elírtak rajta egy szóközt ezért nem jött meg a postaládáig. Végül a fiúk sikeresen elindulhattak a világjáró körútra, amiről Maci egy későbbi postban tudósítani fog. Másnap a postával nekem sem volt szerencsém, mivel a várva várt csomagom helyett kaptam egy kevésbé várva várt levelet, aminek először nagyon megörültem, de aztán felfedeztem benne a "Sigaretten" és a "700 NOK" szavakat, amitől rossz érzésem támadt és nem alaptalanul, úgyhogy 16-án megy vissza a csomagom otthonra, ehe...

Amíg a fiúk túráztak (Zoli, Máté és Maci, Feri pedig Svédországban van beszámolni a főnökének, hogy mit is csinált ebben a félévben a blogolvasáson kívül [Feri, igazából csak a reakcióidődet tesztelem, hogy mikor olvasod majd ezt:P]) addig a lányokkal és Anders-sel, Daniellel és Thomas-szal (német srác a klubból, akinek elsőre a fiúk a Ludas Matyi becenevet adták, egyébként nagyon jófej) elmentünk a helyi szépművészeti múzeumba megnézni a Klee kiállítást, ami hát várakozáson aluli volt, mert nem a legjobb képek voltak, vagyis igazából máshogy fogalmazva nem voltak jó képek. De aztán megnéztük a másik kiállítást, ahol éppen a 20. századi festők rész volt zárva, de ettől függetlenül kis kommandózás után a biztonsági őrrel csak besurrantunk, úgyhogy ott már láttunk néhány Picasso-t meg Munch-ot is, meg szép kubista képeket. Az már döfi volt, főleg a bujkálás a biztonsági őr elöl.

Aztáááán mi is történt még. Hát pénteken én voltam a shiftleader a Klubban, ergo műszakvezető, úgyhogy kicsit para volt, mikor elromlott a bankkártyamasina, vagyis kifogyott belőle a papír, ezért nem tudtak bankkártyával fizetni, a végén meg mi nem tudtuk, hogy mennyit fizettek kártyával és összevissza jött ki a könyvelés, szóval. De végül Annenak köszönhetően valahogy kikalkuláltuk a dolgokat.

Szombaton megjöttek a fiúk, ennek tiszteletére elmentünk bulizni a Hulenbe, ami egy nagyon vicces hely, mert egy barlangba vájt (ennek így nem nagyon van értelme, hogy barlangba vájt, mert a barlang magától vájódott ki, na de mindegy, ezt most remélem egy geológuspalánta sem olvassa) hely, ami végülis fílinges, de nem volt olyan tuti, főleg, hogy műanyagpohárba adták a sört. Meg a Hulen elött Máténak és Zolinak igen durva élménye volt a norvég lányokkal kapcsolatban, ugyanis olyat odacsulázott a kis piros selyemblúzba öltözött cicababa a hely elé, hogy a fiúk szabályosan irigykedtek, hogy ilyet ők nem tudnak, a csaj meg egyébként is minek csinálja. Kicsit kiakadtak a norvég lányokra, különben ez itt kábé szokásszámba megy.

Ezen a héten sok eksön nem történt, kivéve, hogy szerdán voltunk a porlevesgyárban (vájtfülüeknek: levesek porból) és képzeljétek el, hogy nem úgy csinálják ám, hogy megfőznek egy nagy dézsa levest, amit liofilizálnak, nem ám. Hanem vannak ilyen hatalmas 40-50 köbméteres tartályok, amik külön-külön tartalmazzák a hozzávalókat, mondjuk szárított tésztát, ezek között mászkál egy programozott robot, aki összegyűjti a cuccot, azt befűszerezik, megrázzák és kész van 30000 adag leves. Poén. Elején vicces volt, mert sulival mentünk évfolyamtársainkkal, és az előadás norvégul volt, úgyhogy a félálom állapotában, inkább az alvás fele billenve senyvedtük végig az egy órát, egészen addig, amíg Mátéval ki nem találtuk azt a vicces játékot, hogy megpróbáltuk kitalálni, hogy mit mond a bácsi, bennfentesek ezt alászinkronizálásnak hívják, na akkor elkezdtük halkan (ahogy szoktam) jól érezni magunkat. Aztán ránk adtak egy zacskóból készült köpenyt, sapeszt meg cipővédőt, de a sapesz volt a legjobb, mert ilyen csodás csíkos simlije is volt nekije. Kép most nincs, majd. Szóval zsír volt a gyárban, persze csak képletesen. Ja és megtaláltuk az egyik legviccesebb munkát, mégpedig képzeljétek azt a szerencsétlen minőségellenőrt, akinek az a munkája, hogy mindennap megkóstoljon 20 féle barnaszószt, hogy nem romlott-e valami el a barnaszósszal. Mondjuk ugyanez waffellal talán jobb lehet. Ja meg elég durva, mert miután bezacsiznak egy levest, utána a futószalagba van építve egy mérleg és megmérik minden zacskó tömegét, és ha eltér az átlagtól +-5%-nál többel, akkor az selejt és kidobja a futószalag. Ezután meg minden zacseszt átvilágítanak röntgennel, megnézik, hogy van-e benne kulccsomó meg fél egér, aztán ha nem, akkor mehet. Szóval ilyen volt a szerdánk, ma meg csütörtök van, úgyhogy azt hiszem véget ért a móka mára kedves gyerekek, vár a Klubb, holnap meg a labor, úgyhogy csókolom.

Na újra itt vagyok, kicsit elvesztem az ÉTERBEN (szerves labor átka:P)

Lányokkal még Valentin-nap előtt nagy projektet találtunk ki, miszerint áthívjuk a fiúkat egy romantikus Valentin-napi vacsira. Meghívottak: Peti, Maci, Máté, Feri és Zoli voltak (három lányra azért öt fiú a minimum), mindannyian kaptak szuperromantikus és nagyon szép meghívót (made by Laura) az ajtajukra, amin szerepelt töbek között, hogy virággal és/vagy (inkább és) meglepetéssel jöjjenek, elegánsan. Mi egész nap tettük a dolgunkat, Laura megcsinálta a szobáját szép szives giccsre, meg főztünk egész nap. háromfogásos menüt rittyentettünk, első fogás volt Dóri almalevese (vaniliapudinggal, fahéjjal, finom!) második Dóri szuperjó krumplipüréje, aminek különlegessége hogy egy lecsós alapra épül, meg Zita-féle hagymás csirkemell, végül pedig waffelt csináltunk (vágjátok, ami olyan mint a goffri csak szív alakú éééés norvég eredetileg!). Ja meg a Laura-féle forraltborról sem szabad elfeledkezni. Na tehát a lényeg, hogy lázasan készülődtünk, aztán lementünk a fiúk elé. Peti sajna nem jött, mert dolgozott, de a többiek igen. Az a kép, ahogy megjelentek négyen, visszafogottan és megilletődve vonultak felénk kezükben virág és csoki és még valami, amiről kiderült, hogy Máté és a Photoshop műve, az felhasznált alapanyag pedig a Laura szülinapján készült csoportkép volt, mert a közepén épp úgy helyezkedünk el, hogy Dóri, Maci, Máté, Laura, Feri, Zoli és én vagyunk rajta, úgyhogy tök jól kivágták a képből a képet (volt KÉPÜK hozzá, értiteeeeek vagyis jól KIVÁGTÁK magukat értiteeeeek) és szivecskés keretbe lett ágyazva. Szóval iszonyú jól telt a vacsi, persze oldódott a hangulat, a romantikus-nyál zenék mellett is (amik között véletlen beficcent a too drunk to fuck is, úgyhogy az kicsit talán stílusidegen volt). Szóval szombaton így telt az este, még egy kis itt meg egy kis ott-levés, aztán le is feküdtünk szokásos 5 óra körül.

"Reggel" fél egykor azért nem esett jól, hogy Benedict kopogására ébredtem, akit iderendeltünk a Fantoftba, hogy végre megírjuk a csodálatos Entraprenership business plan-ünket, úgyhogy Bálinthoz átcaplattam, hogy jöjjön esszét írni. Aztán megírtuk, utána nemsokára elkezdtük a fizkém jegyzőkönyvet is írni, ami nem meglepően nem kevesebb szívás, mint otthon, de végül 11-re be is fejeztük.

Fontos írnivaló még a fiúk között dúló szemétháború, ami azt hiszem úgy kezdődött, hogy Feri meggondolatlanul azt mondta, hogy miután pénteken bezártunk, utána rúgjuk rá az ajtót, vagy legalábbis ébresszük föl. Ez annak rendje és módja szerint meg is történt Máté és Maci által. Aztán másnap Feri úgy hálálta meg ezt a típusú ébresztést, hogy némi lépcsőházba kihordott kartonpapírt tett MAci és Máté ajtaja elé. Ezután Maci és Máté már nagyban készültek a következő lépésre, de hagytak néhány napot, hogy elüljön Feriben a gyanú (ja az egészet úgy kell elképzelni, hogy a Maciék elé hordott kartonpapír előtt Feri Maciéknál nachspielezett, szóval teljes béke és nyugalom, csak néha egy-egy meglepő, váratlan fordulat az ajtó előtt), szóval Maci és Máté kivárt, mivel tudták, hogy Ferinek csütörtökön nem szokott jó napja lenni, mert 8-ra megy órára. Ezért elkérték a kiszuperált, dekorációnak már elunt tévémet, hogy azzal torlaszolják el Feri ajtaját. De itt nem álltak meg, mert egy bevásárlókocsiba összegyűjtötték a lépcsőházakban fellelhető összes kartonpapírt, sőt Máté még a mi ajtónk elé kikészített, bekötött szemeteszsákot is Feri ajtaja elé valónak ítélte. Tehát a cél az volt, hogy reggel Feri ne tudjon kijönni. CSAKHOGY Feri épp előző nap írt damage reportot, mert a lefolyójával volt valami, ezért reggel megjelent nála a gondnok, és a szabályzatban benne van, hogy mindenki köteles gondoskodni arról, hogy az ajtaja előtt a folyosót tisztán tartsa. Úgyhogy rögtön ki is állított Ferinek egy csekket 600 koronáról, mint a szemétszállítás költsége. Amikor a fiúk meghallották, akkor kicsit drágállották a viccüket, de azért passzív rezignációval tudomásul vették, hogy ez van. CSAKHOGY este Ferivel dolgoztunk a Klubban, amikor is kiderült, hogy Feri kitalálta az egész gondnokos dolgot, és nem volt ott semmi csekk, meg gondnok. Mindenesetre a szemétháború úgy tűnik, hogy ezennel lezárult, legalábbis a felek kapnak némi pihenőt egymástól.

Ja apropó, voltunk vásárolni a lányokkal, mosogatószivacsért indultunk, hajszínező lett belőle, méghozzá vörös. Úgyhogy este megcsináltuk Laura és az én hajamat is. Lévén, hogy Laura haja szőke, az enyim pedig sötétbarna (nem, tényleg nem fekete), ezért az enyimen nem nagyon látszik, hogy lett volna foganatja. Aztán mivel egy csomagból megcsináltuk mindkettőnkét, de az enyimen ugye nem látszott semmi, ezért a másik csomag tartalmának háromnegyedét vastagon rákentük az enyimre, amivel elértük, hogy bizonyos megvilágításban bizonyos szögből bizonyos eltérés észrevehető. Na szóval nem nagy változás, de azért valami. Viszont Laurának nem csak hogy látszik, hanem iszonyú jól is áll.

Előkészületekkor fésűt kerestünk mindenfele, és átmentünk Mátéhoz és Marcsihoz, akik szintén magyarok (ez elég meglepő információ Máté és Marcsi névvel), Máté tavaly is kinn volt már, most jött vissza. Na mindenesetre nemcsak fésűt kaptunk, hanem én legalábbis ihletet is, ugyanis van egy aranyhaluk, Lottó. akinek az akváriumaként mellesleg a hütő egyik fiúkja szuperál. Úgyhogy ezen felbuzdulva tegnap vettem egy halat, ééés gumimacik, figyelem, nem tudtam meghazudtolni magam, úgyhogy sziámi harcoshal, latin nevén betta splendens, lett a kiválasztott, aki szakasztott úgy néz ki, mint Charlie volt. Dehát ezt látjátok. Éééés Elvisnek hívják, biztos megihletett az este, de ha továbbolvastok, kiderül miért.

Ezen kívül számomra a hét eseménye volt, hogy Inger Lene megkért, hogy legyen Dj pénteken, azaz tegnap, hogy a 60-as bulit megcsináljuk. Az első fejtörést az okozta, hogy ki kellett találni a Dj-nevem. Szerencsére lakótársam fejéből kipattant a legcsodálatosabb és legjobban passzoló név, így lettem Dj LOL (csetet kevésbé ismerők kedvéért, a LOL azt jelenti, hogy laughing out loud, innentől kezdve pedig nem kell magyarázni). Na szóval első akadályon túl voltunk, második kisebb akadályt az jelentette, hogy kikerüljenek a poszterek, ugyanis Bjørn megcsinálta, ráadásul nem is akárhogy, csakhogy nem akarództak kinyomtatódni. Mindenesetre zseniális a plakát, iszonyúan tetszik. Úgyhogy már ki is került a szobámba. Na szóval. Ezen kívül azért kiderült, hogy ahhoz képest, hogy van nagyon sok zeném, ahhoz képest elég kevés és kell még sok. Úgyhogy rendületlenül gyűjtögettem a zenéket, ami még így is kevésnek bizonyult, nade. 10-kor kezdtem játszani, olyankor még senki sincs a porondon, olyan fél 11-11 fele néhányan már szállíngóztak a tánctéren, de igazából olyan fél 12-kor indult be a buli. Mondjuk nem hagytam nekik túl sok levegőt, mert néhány szám kicsit gyorsítva is ment, és hát kell ám tolni a bulit.De a legnagyobb lelkesedés akkor is mindig az aktuálisan játszott Hungária számok alatt ment, komolyan, nagyon csipázták őket. (tudom, hogy a Hungária igazából 70es évek, de a stílus az ugyanolyan 60-as). A legnagyobb szám viszont kétségtelenül az volt, amikor betettem a Limbót, Dórinak meg Ferinek leadtam a drótot előtte hogy hozzák azt a felmosónyelet, vagy valamit, és aztán magyarok néhányan elkezdték/tük, aztán egyre több ember csatlakozott, aztán már az egész Fantoft limbózott:) de tényleg, egyszerűen iszonyú jó élmény. De ez még nem volt elég, ment vagy 10 percig a limbó, mert úgy "kevertem" (ezt a szót elég erős túlzásnak érzem, szóval az történt hogy a végén visszaugrottam megint az elejére:P), de még ez sem volt elég nekik, mert ketten még három számmal később is tartották a rudat. Dehát nagyon nagyon jó élmény volt, főleg az új pöttyös 60-as ruhámban, amiről most nem tudok betenni képet, mert tegnap egy érdekes "baleset" történt, mégpedig hogy öltözködés közben véletlen megcsúsztam valamin, aminek következtében rácsüccsentem a laptopra, amitől ki tudja milyen billentyűkombináció által, de 90°-kal elfordult a képrenyő. És nem nagyon tudom, hogy hogy kéne visszaállítani, esetleg megint ráülök... Szóval attól félek, hogy ez hosszú távon mégsem lesz olyan vicces, habár Laura még le is fotózta, mint egzotikum. Ja és szerinte azért jó, mert így lehet úgy tartani, mint egy könyvet. Igazán értelmet nyert a notebook kifejezés. Na mindenesetre ez az új játékunk, aki megfejti, hogy mit kell lenyomnom, ahhoz hogy visszaálljon, az kap a Klubb-ból egy biliárdgolyót, kérés szerinti számmal. Ja talán a probléma megoldásában segít, ha tudjátok, hogy az egér irányítása is megfordult a képernyővel megegyezően (Máté és Feri parázs vitát folytatott erről, hogy akkor ez hardveres és újra kell-e pakolni a gépet, de én ezt a megoldást szívesen elkerülném, szóval tényleg, golyó a nyeremény!)

Bizony-bizony szerda óta nem nagyon írtam, de helyette rengeteg írnivaló történt velem. Például kezdjük a csütörtökkel, amikor elmentünk a norvég csodák palotájába, ahol nagyon jót játszottunk. De azt hiszem beszélnek a képek helyettem is, ezen például Lacival tengerésznek öltöztünk, persze Laci figyelmét nem hívtam fel időben arra, hogy a standard hajókapitányoknak általában csak két keze van, dehát ilyen telhetetlen a lelkem.

Hát igen, volt zenegép is:) Gondoltam ellopom a következő gólyaszobához.

Maci és Máté eközben nagyon jót játszott az irányítható hadihajómodellekkel:

De kétségtelen, hogy a két legjobb dolgot ezután fedeztük föl, méghozzá Maci által valami nagyon érdekes, általam elfeledett kifejezéssel illette a fején viselt állatot, ám azt hiszem megegyeztünk, hogy az határozottan egy rozsomák. Az én fejemen, meg hát igen... A post címe lehetett volna a "A polip visszatért" vagy valami hasonló, de azt túl baljósnak ígértem. Baljós fejlábas. Na de ezután pedig belehuppantunk Macival a buborékokat imitáló, meglepően kemény műanyaglabdákkal bélelt medencébe, sőt el is tűntem:

De a polip újfent megtalált a sűrűjében, úgyhogy nemsokára indulhattunk is pizzázni a kedves (és továbbra is ijesztő) tanárnővel. Útközben pedig ilyen szép képeket sikerült csinálni:

 Meg ilyeneket is:

 Ugyanis egy nagyon szép parkon sétáltunk át, ahol kedvenc témám ismét felbukkanhatott, akár nádasból a kacsa. De ezt különösen Study kedvéért, mert tudom, hogy mennyire hiányolta már a kacsákat és legalább a képeket meg szokta nézegetni:P

 Na valahogy így telt a csütörtök, aztán pénteken este dolgoztam a klubban, amikor pedig éppen szünetet tartottam, akkor újfent tanúsítottuk, hogy Zolival ketten tudjuk a legjobb partyképeket összehozni:

Habár mindannyian kitalálhattátok, hogy mit csináltunk az esernyő alatt: ELÁztunk, érteeeeeeed (aki nem érti tegyen úgy, mint a föld nélküli paraszt: magára vessen. Jajj ennyi régi szart egy rakáson mint az utóbbi két mondat, bocsi mindenki). Na de azt még nem is mondtam, hogy milyen jó kis este volt, ugyanis Snowwhite party volt, tehát fehérben kellett jönni. Éééés ki volt a DJ? Na ki? Hát persze, hogy DJ Morrisons, ebből pedig aki ismeri rájött, hogy Mátéról van szó:P Kicsit előbb is beindulhatott volna a party, de a végére úgy bepörögtek az emberek, mint a csuda. Képzeljétek el, amikor Bergen legnagyobb koleszának klubjában több mint ötvenen tombolnak az "Éjjel soha nem érhet véget..." című slágerre.

Na valahogy így telt a péntek, végére nagyon elfáradtunk, Laurával, Thomassal (német srác minerológus szakirányon!!! akit a fiúk nemes egyszerűséggel Ludas Matyinak hívnak, mert hogy hasonlít állítólag) és Anderssel, az előző postban említett biliárdtanárommal dolgoztunk. Kemény 17 korona borravalót sikerült összeszedni. Jaaa és a legdurvább, emlékeztek Barbiera, aki gyűjtötte nekünk a borravalót? Nos hát finoman szólva is szomorú dolog történt vele, ugyanis kicsit elvesztette a fejét és ebben semmi átvitt nincs. Egy lengyel srác, név szerint Phillip, egyszerűen eltulajdonította a pultról, mire a magam kedves módján visszaparancsoltamkértem tőle, de egyik pillanatról a másikra eltűnt a feje. Mármint Barbienak. Phillipet kollektíven ki akartuk utálni a Klubból, de ehelyett visszajött és bűnbánó arckifejezéssel hozott nekem egy közlekedési bóját. Úgyhogy a szobám dekorációja egyre gazdagabb, persze nem jó biznisz egy barbiefejért egy bója, dehát ez van.

Szombat szintén hamar eltelt, mert elég későn keltem, aztán nemsokára már mentem is át Anne-hoz, akihez csirkeleveses vacsira és lánybulira voltam hivatalos. Kyllingsuppe. Két barátnőjével kezdtünk, az egyik közülük énekel, aznap volt a koncertje, és ráadásult jazzénekesnő, úgyhogy képzelhetitek azt a hiperbolát ami a csökkenő pálinkamennyiség és növekvő énekléskedv között ábrázolható (szigorúan Originnel!!!).

Mindenesetre jó kis este volt, csak megint nem készített fel eléggé a következő napra, amikorra közös kirándulást terveztünk a FlØyenre, ami a kedvenc kirándulóhelye mindenkinek vasárnaponként, ebbe beleértendő apuka, anyuka, gyerekek, kutyák, szánkók és seggcsuszkák. Négyünknek sikerült is a megbeszélt időpontban lenn lennie a kapunál, Dóri, Feri és Maci volt csak talpon a vidéken, és Dóri kávéjának köszönhetően én is. Ezen kívül a szombati nap folyamán a szakadékból Feri által összeszedett, habár kissé törött, de azért profi, kormánnyal rendelkező szánkó, meg még egy, egy szörfdeszkaszerűség és egy seggcsuszka társaságában nekivágtunk a Floyennek. A kép az első (és korántsem utolsó) pihenőhelyünkön készült Maci keze által, és a 743-745 lakásban (hivatalosan) lakókat ábrázolja. Igen, Harald lélekben a képen van. Ja egyébként Harald jól van, Dóri táplálja rendesen, és azért Petihez képest Haraldnak a "kis szaroska" megszólítás már igencsak megtisztelő. Dóri mondta is, hogy mintha Harald megváltozott volna a Petivel (és velem:P) eltöltött egy hónap után. Na de vissza a hegyre. Útközben még többször megpihentünk, ahogy az látható a képen is. Ja találóan a kép címe HAAAAAAAAAAAAAAAA LEFEKSZEM A HÓBA MELLÉD NYAKAMBA ÖSSZEÉR A VÍZ. De végül feljutottunk a tetejére, és megérte, többek közt a kilátásért, vagy ha másért nem, akkor az eperlekváros waffelért (a waffel norvég eredetileg!!!), de nyugi, ezek közül csak az előbbiről van képe(Macinak), íme.

 De aztán elkezdtünk szánkózni is, én eléggé kisajátítottam a legjobb szánkót, a szörfdeszkaszerűt, úgy lehetett vele menni hason, mint atom, eszméletlen jó volt. Amikor a szembejövő vasárnapi ebéd utáni sétájukat megtevő családok egy zöld hasaló száguldó és hangosan visító pacát látnak "unnskyld" (elnézést) felkiáltással közeledni, az még a norvégoknak is kemény. A képeken két különböző szánkózási technikát figyelhetünk meg, az első fantázianeve: "Juhúúúú -lelkesen, majd elhalóbb hangon- jajj ne jön a sziklafal" a másodiké pedig egyszerűen csak "Baywatch". (Igen, Maci tényleg épp ugrik rá a deszkára épp)

Szóval a szánkózás nagyon jól sikerült, de a nap legjobb része ezután jött, ugyanis Laurának vasárnap volt a szülinapja és Dóri ötlete nyomán meglepetésbulit szerveztünk neki a Klubban, volt nagy készülődés: fiúk csináltak tortát, ami nagyon finom lett (!!!), Dórival elkezdtük a palacsintatortát, de a segítőkész fiúk a végét megoldották helyettünk, és még egy pudingos süti is készült Dóri esszéje helyett. Laura persze nem sejtett semmit, előtte Kurt áthívta vacsorázni, aztán le tudta nekünk csalni, és olyan jó volt, úgy meglepődött. Ennyire:

A torta meg olyan finom volt, hogy Dórival a híres norvég tányérevő szokást gyakoroltuk (nem, igazából nincs ilyen) az alábbi módon:

Mindenesetre a lényeg, hogy Laura nagyon meglepődött és örült, lenn volt mindenki, csoportkép sajna még nincs nálam (Feri, ha holnap ezt olvasod a munkahelyeden, akkor lécci tedd fel facebookra:P), de majd felteszem. Szóval eszméletlen nagy bulit csaptunk ott kb 17-en, és sikerült egy átlagos szerdai fogyasztást produkálnunk, hát hiába, magyarok. Ezért az este végére mindenki nagyon jól érezte magát, talán a legjobban Anders, aki életében először megkóstolta a pálinkát, fütyülős meggy, és azt mondta: I feel the summer in my mouth, úgyhogy kért még egy kicsit:P

Persze a tabuk nélküliség idézőjeleinek elkerülése végett muszáj volt betennem a sztárfotónkat Mátéval, bár muszáj is volt levennem, úgyhogy helyette eggyel visszafogottabb kép kettőnkről. Viszont sajnos az itt nem megjelenő kép elkészülte és az első fizikai kémia 2 laborunk között nem telt el elég idő, ezért reggel jókedvűen és lelkesen indítottuk a napot, ám a tény, hogy viszkozitást fogunk mérni ma csak még üdítőbben hatott ránk. Viszont legalább nem kellett sokat szenvedni, nincs ám kalibrálás gyerekek. Nem 50-es évekbeli féltonnás kiselejtezett szovjet Ostwald-féle viszkoziméterek, ó nem ám, kis pici 10 centis. Startgomb megnyom, gép megmér, számítógép kiértékel.

Úgyhogy a lájtos mérésünk mellé belefért egy séta a közeli fatemplomhoz este, ami a hótól csak még szebb lett.

Illetve egy másik szögből egy másik beállítással: Viszont zárásképp, a sok olvasástól elfáradt szem megnyugtatására itt ez a két szép templomoskép.

Vi snakkes! (majd beszélünk!).

Na mivan lustaságok? Már a bloglátogatásokra sincs időtök?:P Szomorúan konstatáltam, hogy az elmúlt napokban napi 30 fő alá csökkent a látogatottság, ez a kezdeti ötvenhez képest elég elkeserítő... (ez kevésbé szemrehányó, mint ahogy annak hangzik, inkább felrázó)

Szóval. az elmúlt napok elég nyugisan és reggel-elalvósan teltek, de ma kompenzáltam egy (fakultatív!!!) öt órás laborban tartózkodással, (vigyázat, csak kémiásoknak!!!:P) ugyanis izoláltunk likopint meg béta-karotint paradicsompüréből, de a végén csak vékonyrétegkromatografáltuk, aztán Mátéval kitaláltuk, hogy megcsináljuk 20-szoros mennyiségből is, és a végén oszlokromatografáljuk majd inkább pénteken.

Tegnap nem történt semmi különös, kaptam néhány ex-naptár képet Danieltől (Klimt:)) meg loptam tőle zenéket, ajánlom a norvég Dum Dum Boys nevű együttest, elég jók. Kicsit klubboztunk, aztán vége is lett a napnak. Viszont a képen látható módon sikerült kidekorálni a szobámat, (a tévét egyik este [inkább reggelnek számít az a 4 óra] Petivel találtuk a lépcsőházban egy bevásárlókocsiban, úgyhogy felhoztuk kipróbálni, de sajna nem működik, úgyhogy az is dekorciónak számít) sőt a képet is sikerült befejeznem, úgyhogy a nagyérdemű elé tárom:) Majd teszek fel normálisabb képeket is, de egyelőre most ilyenek vannak.

Szóval a tegnap elég gyorsan elment, ja hát meg a nap újságja volt, hogy megjött a csomagom (benne a szép zöld kabátommal:)) és legendaként terjedt a Fantoftban, hogy némi szesz is szorult a csomagba, úgyhogy a mézes házi baracknak már nem sok híja... (send money helyett send alcohol a szlogen), különben most is épp a jó kis hazai gyulait majszolgatom:P

Ma meg ugye laboráltunk, akkora arc Jarle, a laborvezetőnk, hogy csak na. Aztán hazafele beugrottam a Klubba egy teára, habár nem volt nyitva, de Tim és Anders (norvég srác) benn voltak, (elvileg nemsokára mi is kapunk kulcsot, úgyhogy már nem kell bekuncsorogni teára) és Anders felfedeztette velem a titkos biliárdozó tehetségem (ugyanis van ilyen:P) vagy legalábbis megpróbált tanítgatni. Asszem ez volt a második alkalom, hogy biliárdoztam (most eszembe jutott egy igazán tabuk nélküli mondat, de túl vicces, ahhoz, hogy leírjam:P), és nagyon élveztem.

Aztán feljöttem, kiderült, hogy már keresett a lengyel srác, aki Bálint szobatársának a barátja és a buddy-programról is ismerjük, csak nem tudjuk, hogy most Daniel vagy Michael a neve, de mindegy, mindenesetre egyik nap panaszkodott, hogy túl hosszú a haja, és mivel nincs aki levágja, ezért majd kopaszra lenyírja, de én rábeszéltem és megígértem neki, hogy majd én levágom, aztán majd ha szar, akkor még mindig levághatja kopaszra. Úgyhogy le is vágtam, Bálint megörökítette az eseményt, de nincsenek nálam a képek, úgyhogy majd pótolom. Egyébként egészen elégedett voltam az eredménnyel, és valószínűleg Michael (Daniel?) is, mert még soha nem kerestem egy hajvágással két sört. Ez mondjuk nem tudom jónak számít-e, de azért mondtam is, hogy a véremben lehet a szakma, mivel mama fodrász, úgyhogy említettem is nekik:) Mondjuk a haja mellé néhány ujjamat is levágtam félig, de belefér. Aztán mikor a Klubba lementünk és a főnökünk, (akit mellesleg Inger Lene-nek hívnak és ezt bemutatkozáskor nagyon könnyen félre lehet érteni ingerlékeny-re:P) mondta, hogy neki is kéne vágatni, úgyhogy felajánlottam a szolgálataimat:P

Aztááán ezután nagy magyar hócsatát hirdettünk magunk közt némi hóemberépítéssel fűszerezve. Ja mivel ma esett a hó. Nagy ritkaság ám itt, csak eső szokott. Szóval sikerült csinálni néhány hóembert, a legjobb amit Laura meg Dóri csinált, aztán besegítettem a végén az arcába és végül eléggé egy kínai öreg nénire emlékeztető hóembert kaptunk. Úttörők vagyunk a hóemberépítésben. Na és nyilván ha már hó és ha már fiúk és lányok, akkor a hócsata sem maradhatott el. Nem kellett sok idő, míg kifejlesztettem a soha-el-nem-engedő-lábkulcsomat az adott ellenfél lábára (ez leggyakrabban Feri és Maci voltak) és akkor egy "GYERTEK LÁNYOK ELKAPTAM" felkiáltás keretében (természetesen mindez számomra általában hóba fekve zajlott, úgy hogy az ellen pedig állt) hívtam harcos-amazontársaim, akik jöttek is:) Végén összeakadtunk egy nagyobb társasággal, kiderült, hogy szlovákok és nagy nemzetközi hócsatát rendeztünk, csak akkorra már nagyon elfáradtunk, de azért bírtuk:)

Hát nagyjából ezek voltak a sűrű nap történései, holnap megyünk az ijesztő entraprenership (vagymi) tanárunkkal egy norvég Csodák Palotájába, aki utána meginvitál minket egy pizzára (ez kicsit ismerve a nőt felér egy "Jancsi, Juliska, gyertek be a mézeskalácsházamba! - remélem mindenki megtalálta a megfelelő hangot a mondat helyes felolvasásához), na szóval azért kedves tőle.

Péntekre nem ígérek blogot, mert dolgozom majd, péntek a forgalmas nap, elvileg Máté lesz a DJ, csak még nevet kell neki találni, alternatív javaslataink voltak a DJ Szomorú Szamurájtól kezdve DJ Morrisons-on át DJ Ló**sz, illetve DJ Paprika(vagy Goulash), de egyikkel sem győztük meg igazán.

Na de vár a szépen elrendezett ágyam, apropó ágy, Máténak tök szar ágya volt, írt tegnapelőtt damage-riportot róla a kolis személyzetnek, ma meg rögtön kicserélték egy másikra, egy sokkal jobbra, mint ami nekem van, és ha már ott voltak, akkor Maciét is kicserélték, pff. Asszem nemsokára el fog romlani az ágyam:P

Hát sziasztok! 

A sorozatos összetűzéseimről a nettel most csak annyit írok, hogy igazán újra fogom rakni a gépet… Mindenesetre eltelt újabb két nap, köszönöm a lelkes kommentezést!

Azóta csütörtökön megejtettük az első óránkat a héten (tanulunk ám mi itt kinn!), de az elmúlt néhány nap határozottan a transgender-party és az arra való készülés jegyében telt. A transgender party (vájtfülűek már kitalálhatták) arról szól, hogy a lányok fiú, fiúk pedig lány ruhába öltöznek. Az olaszok találták ki a buli témáját, itt volt a Klubban, és nem tudom, hogy ez a szóviccre való hajlam miatt, vagy csak simán mert a szar zenét szeretik, de a buli alatt trance „muzsika” szólt. Értiteeeek: trans-trance:P

De a party előtt voltak még események, mégpedig, hogy Peti elköltözött (hüpp-hüpp), de igazából két ajtóval arrébb (hurrá). Értiteeeeeek: hüp-hüp-hurrá:D

Szóval át is költözött már, és szerencsére akitől bérli nem emlékezett, hogy valószínűleg miattunk (legalábbis a folyosón lakó és kószáló magyarok miatt) kellett kitennie a szobája ajtajára a „bocsi, de 9-től szeretnénk aludni, ezért pssszt” tábláját (szabad fordítás).

Aztán Laurával végigjártuk a fiúkat nyakkendő után kutatva, mert végülis inget már találtunk (most azt hiszem ezért Feri meg fog ölni, de a nap beszólása volt, amikor kérdeztük tőle, hogy milyen ingei vannak, és mondta, hogy van egy narancssárga karcsúsított, mire Laura benyomta, hogy az nem jó, mi fiúnak akarunk öltözni:D) főleg Peti ruhatárában, és végül két nyakkendőt is sikerült összeszedni. Aztán átmentünk Zoliékhoz, ahol előre meghirdetett túrógombóc vacsora volt, ami mellesleg nagyon jól sikerült. Különben jók ezek a közös evészetek, rendszeresítjük. Aztán Ferivel átjöttünk készülődni, ugyanis a zöld ruhámat találta a legmegfelelőbbnek az alkalomra (az a baj, hogy a tabuk nélkül jelzője a blognak ismét idézőjelessé válik, mert két oldalon keresztül mesélhetném Feri felkészülését a bulira, ami már csütörtök éjjel elkezdődött, de szerintem már így is utál, úgyhogy Feri, ha olvasod, akkor BOCSI!:P) de ez még nem volt elég, ugyanis ő ad a részletekre, úgyhogy vett ma (pénteken) 100 koronáért egy szőke parókát, amiben úgy nézett ki, mintha Kurt Cobain egy hasonló transgender partyra készülne. De az a vicces, hogy bárki próbálta fel azt a parókát, úgy nézett ki benne, mint egy igénytelen rocksztár, aki nőnek öltözött (ez a tény persze rám is vonatkozik…:P). Bár a zöld ruhámmal már elég jó csaj lett Feri, megkíméltem a sminktől cserébe egy kis tömésért a ruhájába. Na mindegy, vicces volt eléggé. Aztán lementünk, ott találkoztam egy ismerőssel, Daniel, meglepő módon Norvégiából. Különben ez tényleg meglepő, mert itt a Fantoftban kb. nincsenek norvégok. Aztán nehezményeztem, hogy miért nincs beöltözve, mire ő nehezményezte, hogy miért nincs bajszom. Úgyhogy tegnap ő volt a második, akiből sikerült nőt varázsolnom, még szerencse, hogy volt még egy fekete ruhám. Aztán sajnos egy bajusz rám is került, a kalap még hagyján, de a bajusz az azért kényelmetlen volt. Aztán véletlen előkerült egy gitár, úgyhogy zenéset és éneklőset játszottunk, úgyhogy a buli végére épp hogy visszaértünk. Úgyhogy az ilyen képekről sajnos lemaradtam:

A képen Zoli, Feri és az ismeretlen koreai látható, akire ráment az a Hófehérke-jelmez, ami Ferire nem, de szerencsére Feri magával vitte a kis válltáskájában, úgyhogy oda tudta adni neki.

Aztán fontos tudnotok a norvég szokást, hogy buli előtt valakinél van egy vorspiel, buli után meg a nachspiel. Ez utóbbi tegnap Anne-nál volt, szintén norvég csaj, a Klubban dolgozik és egyszerűen hihetetlen az energia, ami árad belőle, amikor heavymetálra vagy punkrockra táncol.  Főleg a Klubb jelenlegi és volt személyzete volt ott, Pablo Peruból, Charlie Liverpoolból, Anne, Daniel és Kurt Norvégiából, meg én. A képen egyébként balról jobbra Pablo, Daniel és én, mindhárman Kurt alatt. Vicces, hogy Pablo a női sminkben eléggé Jack Sparrow-san néz ki... Aztááááán egyszercsak beesett Maci, Máté és Hans (nem, nem Olo a vezetékneve) Németországból. És nagyon vicces volt, mert kiderült, hogy Maciék végigjárták a C és D épület nagyrészét, aztán a mi épületünk elé állva végignézték, hogy hol lehet party, és mivel ebből az ablakból hallottak zenét, ezért feljöttek a kilencedikre, és pont Anne-nál találták magukat. Különben ez volt Maci és Máté első napja a Klubban, elég forgalmasak a péntekek egyébként.

Aztán szép lassan szállingóztak el az emberek, de Maci, Hans, Daniel és én kitartóak voltunk, úgyhogy reggel 8-kor sikerült elhagyni Anne lakását:) Úgyhogy szombaton inkább kihagytam a bowling-korcsolya buddy programot, Maci meg Máté voltak, de én inkább itthon maradtam, úgyis Dóri megérkezett pénteken, úgyhogy versenyt pakoltunk a szobánkban, mivel nálam nagyobb kupi volt, mint nála, pedig ugye neki az összes cuccát el kellett pakolnia. Mindenesetre tök jól elvoltunk a lányokkal szombaton, este főztünk is, pontosabban Laura, aztán este persze Klubb. Nem akartam sokáig fenn lenni, gondolva a vasárnapi síelésre, de persze valahogy most se jött össze, úgyhogy az enyhe kialvatlanság szóviccek formájában ütközött ki, azt hiszem vasárnap körbejártam a síelős témakört kezdve a tele van a hócipőmtől a leléceltünkig szinte mindent.

Ja egyébként akik ott voltunk, csoportkép balról jobbra: Dávid, Zoli, Zsófi, Maci, Máté, Zita, Laci és alul guggolva feltűnésmentesen Feri. Ennél a bevillanó két cuccnál már csak a szemüvege üt jobban, de azt majd később. Visszatérve a sztorira, már a buszmegállóban állva odafele miután elsütöttem kb. ötöt zsinórban, meg is kérdeztem, hogy már a buszmegállóban tarkónvágnak a síléccel vagy várnak míg odaérünk? Legalább a busz is megérkezett, és nagyon-nagyon szép fjordok és tengerszemek meg hegyek között elhaladva oda is értünk Eikedalenbe. Felcsatoltunk és nosza. Igazából egészen jó volt síelni, bár néha azért kicsit zavart a hó.Most két eléggé jellemző kép következik:

 Csak hogy még viccesebb legyen, elárulom, hogy az első kép elkészültekor még nem jöttem rá a síléccel a lábaimon való felállás trükkjére, Feri pedig hagyott szenvedni, mert hogy meg kell tanulni, ezért kicsit hemperegtem inkább. A második kép remélem Nyanyagort is egy bizonyos kelkot nevű lényre emlékezteti, ez volt a cél. Persze tudom, hogy nehéz elhinni, de volt amikor álltam a sílécen, így volt alkalmam Máté hátterében pózolni. Najó, ezen kívül még néhány szó a síelési technikámról. Mondjuk egy szó is elég jellemzésként, de inkább kettő: elég béna. Azt, hogyha gond van, akkor el kell esni, azt nagyon jól megtanultam, kicsit a hóekét is köszönhetően Máté drákói szigorának, ugyanis kicsit (=nagyon) nyomta a sípcsontomat a cipő, mire megkaptam Mátétól, hogy "Többet sírsz, mint a negyedikesek akiket szoktam tanítani síelni". Na mindegy, végére ez egész jól ment, bár egy idő után amikor ön- és közveszélyesnek ítéltem magamat, inkább leléceltem és kiástam néhány ásványt a 10 centis jégréteg alól. Ééés csináltam még egy nagyon szép képet is:

Aztán nemsokára haza is jöttünk, eléggé fáradtan, aztán Petivel újratelepítettük a gépemet (többes számot a következő munkamegosztás alapján kell elképzelni: Peti dolgozik, Zita alszik), aztán átmentünk Lauránál vacsizni, vittem halat, de még mindig nem tudom megcsinálni rendesen azt a hülye pisztrángot, pedig azt már tudom, hogy vaj kell alá, de akkor sem az igazi. Aztán hazaérve rámjött a rendrakás (igen!!!) sőt olyannyira, hogy a végére át is rendeztem a szobám, úgyhogy most elég jól néz ki. Csak még be kell fejezni a képemet, de király lesz. Ha kész, teszek fel képet -azt hiszem ezt a blog indulása óta ígérem.

Remélem valamennyire ki tudtatok igazodni az ugráló idősíkokon, mert pénteken kezdtem el írni a mai bejegyzést, aztán folytattam szombaton, de nem tudtam feltenni a net hiányában, mert elfogyott megint, de a tegnapi telepítés megjavította és most már nem leszek nettelentöbbet, úgyhogy folyamatosabb lesz, ígérem:)

Dorkának egy kis időjárásjelentés: Bergenben ma becsapósan napos, ámde hideg idő volt, az egyik hotel hőmérője szerint 1° C, vagyis 274,15 K (csak az SI-rendszert kedvelők kedvéért, nehogy RP érje a ház elejét értiteeeeeeeeeeek [legalábbis a gumimacik:)])