Na haza is értem a dolgozóból ahogy azt a mellékelt ábra mutatja:P

Különben nagyon jó kis nap volt. Kis késéssel leértem a Klubba dolgozni (különben 3 napja nem csinálunk semmit, ami a sulit illeti, illetve ma benn voltunk Jarlétól kérni valami projektet) meg vettem akvarell festéket a jó kis képem hátterének, nagyon jól néz ki, majd ha kész lesz, teszek fel képet. Nade. Szóval ma Timmel és Andersszel dolgoztunk együtt, mert Laurának esszét kellett írnia, úgyhogy cserélt Timmel. Fiúk megmutattak néhány dolgot az elején, de amit kihagytak, arra is sor került az este folyamán, például hogy hogyan kell bort csapolni a papírdobozból, amiben a zacskós tejhez hasonlóan van egy zacsi, amin (a zacskós tejtől eltérően) van egy gomb, amit megnyomsz és jön belőle a bor. Dádám. Aztán még a sörös hordót is megtanultam kicserélni. 

Ja különben a képet elnézve is megfogalmazható a számomra eddig nem ismert Murphy-törvény, hogy nyilvánvalóan az első munkanapján jelennek meg ismeretlen eredetű kiütések az ember arcán. Na de mindegy is:P

A másik aranyszabály, hogy első nap minimum három poharat muszáj eltörnöd, úgyhogy úgy gondoltam egy ilyen fontos szabálynak mindenképpen eleget kell tennem, úgyhogy ez meg is történt. Sebaj:P

Különben felhívnám a figyelmet a übermenő Klubb Fantoft feliratra a pólómon, most nem teszem fel a Maci által (szigorúan a feliratra!!!) zoomolt képet:)

Szerda lévén mondjuk nem volt olyan sok vendég, de végül 2500 korona hasznot csak összeszedtünk, még ha ilyen rosszarcú embereket is kellett kiszolgálni érte, mint a képen látható...:) (Máté, Maci és Feri az iszákosok álcája (?) mögé bújva)

Rajtuk kívül volt még néhány srác Tanzániából, úgyhogy a napi nyelvlecke a szuahéli tudásotok fejleszti, úgyhogy néhány fontos tudnivaló szuahéliül: Habari yako? annyit tesz hogy vagy.  De mondhatod azt is helyette hogy Mambo! vagy hogy Shambo!. Erre azt kell válaszolni, hogy pue ill. nzuri, ha jól, ha kevésbé, akkor mabaya illetve si mazuri a megfelelő.

Ezenkívül a számok szuahéliül igencsak viccesek: 1- moja (mogyá), 2- mbili, 3- tatu, 4- nne, 5- tano, 6- sita (innen indult a nyelvtanfolyam, mert mondták, hogy a nevem szuahéliül hatot jelent), 7- saba (szábá), 8- nane (náne), 9- tisa (mint a folyónk:)) 10- kumi. Még fontos a köszönöm- asante; az i like you megfelelője nakupenda; a majd találkozunkké tutaonana, a welcome-é karibu; ha koccintanak, akkor pedig azt mondják, hogy maisa maref, ami kb. annyit tesz, hogy hosszú életet kívánnak. Ennyi volt a napi nyelvtanfolyam.

Ezen kívül igen lelkesen gyűjtöttük, én és Barbie a borravalót:

Sikerült is összeszedni (osztozkodás után) 16,5 koronát és 20 forintot (kösz Máté:P), úgyhogy igazán megdolgoztam érte. Tim, aki kanadai és nagyon elcseszett akcentusa és anélkül is érthetetlen beszéde van, de azért biztos jófej (nem, különben tényleg kedves) és aki a következő képen a JOBBIK arcát mutatja, azt mondta, hogy 10-ből 8-at kapok az esti munkámért, az a két pont meg pont három pohártörést számít... (upsz). A kép különben biztos a "naaa, adj egy kis borravalót, lécci"-nézésem tökéletesítése közben készülhetett.

Na de tudom ám, hogy titeket jobban érdekel Bergen, mint az arcom, úgyhogy néhány kép, amivel még adós vagyok: 

Mindkettő Bryggennél készült, a fekete-fehéren nem azért dőlnek a falak, mert Máté rosszul fényképezte, hanem már kicsit elfáradtak. (Most eszembe jutott apa vicce, amit még én sem értékeltem annyira, de hátha ti: Két kémény beszélget: -Úgy elfáradtam, ledőlök egy kicsit... na ilyenek ezek a Bryggen-i falak is.) 

És a végére még két szép bergeni városkép, stílszerűen pedig tutaonana!:) Penének pedig sok-sok puszi az általam imént felfedezett kommentjéért, a wikipediától pedig elnézést (na persze a prioritásomon azért javíthatnál:P).

Na kitaláltam egy új rendszert. Az a lényege, hogy még interaktívabban működjön a blog. A tényezők, amiktől ez függ: a kedves blogíró írja rendületlenül a postokat. Ígérem, aktív leszek. Aztán a kedves blogolvasók kommenteznek (!), majd pedig a kedves (?) blogíró válaszol is a kommentekre. Na mit szóltok az új rendszerhez?

A múltkori bejegyzés óta tartottunk egy csudijó társasozó estét, ahol a jelenlévő sztárvendégek: Zoli, Laura, Zsófi, Feri, Máté, Maci, Dávid, és jómagam voltunk. Először egy ratyi játékkal játszottunk, előkerült a "ki tud szép holdat rajzolni?" című "hogyan szívassuk azt aki nem ismeri?" alcímű játék. Viszont a végére mégiscsak az ország-város mellett döntöttünk. Ahol a híres ember kategóriának volt a legnagyobb sikere, főleg miután Máté beírta, hogy Móra Ferenc, mire Dávid kissé csalódottan közbevetette: "Ja, én azt hittem ide csak ilyen celebeket lehet...". Meg a címben szereplő emberekhez is kapcsolódik ám sztori, a lényeg, hogy Egri Gábor igenis híres kommentátor, csak a többiek ezt nem hitték el nekem, a Szájmon Zoli szerint igenis magyar név, ezzel az írásmóddal, Tomkrúz pedig a kedvenc magyar keresztnevünk. (igazából nagy nyomás nehezedik rám innen kintről, szerintem lassan az olvasók 60%-a bergeni illetőségű lesz, de kérlek otthoniak cáfoljatok rá sok-sok kommenttel!!!)

Aztán mivel hétfőn nem volt óránk, mert Jack Black (a chemometria tanár, igazából nem így hívják) elhúzott síelni, ezért Mátéval elmentünk tartózkodási engedélyét intézni, ott meg összefutottunk Abdullah és Karuan kurd barátainkkal, akikkel nagyon jót dumáltunk. [Ja mai játék: hogy mondod angolul, hogy panír? Vagy hogy írod körül a zsemlemorzsa angol megfelelőjének hiányában?] Mindenesetre a lényeg, hogy mutattak nekünk egy jó kebabost (amit kiderült, hogy már ismerünk) meg megbeszéltük, hogy egyszer majd csinálunk ilyen közös főzést, mindenki eszi a másik jellemző ételét. Ja a kebabosnál meg nagyon vicces volt, mert múlt hét pénteken ettünk ott először és amikor bementem a csávó kérdezi tőlem, hogy "ááá, chicken kebab?" kérdezem, hogy emlékszik, mondja hogy persze. Aztán még gondoltam menőzök a kurdoktól tanult arab kifejezésekkel, már hármat tudok (fonetikusan leírva): szlau (ez kb. szló, de mégsem, ez a szia), nagyon fontos a csonyí, ez a hogy vagy (mondjuk lehet fel kéne mondanom valamire és feltenni a fájlt, mert igazán nem vagyok megelégedve magammal, hogy csak így tudom ezeket leírni, mert nem jön át belőle, hogy hogy kell mondani) meg a spássz a köszönöm.

Aztán Máté turistásat játszott a Bryggennél, majd felszálltunk egy rossz buszra, amivel tök jó helyeken jártunk, mikor kerestük, hogy merre kéne visszamenni. Úgyhogy a városnézés elég alternatív, de igazán kifizetődő módja, felszállni egy buszra, ami fogalmad sincs merre megy, majd megpróbálni visszatalálni a központba. Igazán szórakoztató:)

Aztán még némi tengés-lengés után hazajöttünk, és lementünk a Klubba megbeszélésre, ugyanis önkénteseket kerestek, mert már alig van munkaerő. Úgyhogy mentünk mi is Maci, Feri, Máté, én. Szóval mivel önkéntes meló, ezért pénzt nem kapunk érte, de van némi kedvezmény dolgozóknak, meg év végén ha tényleg rendesen dolgoztál, akkor visszafizetik a kondibérlet árát. Meg hát mivel mindennap ott vagyunk, ezért igazából kb. mindegy hogy dolgozunk-e vagy nem:) Laura is idén kezdett el ott dolgozni, én le is csaptam a holnapra, hogy Laura és Anders (norvég srác) tudjon betanítani. Szóval szerintem tök jó lesz. Eddig is tök jó lehetőség volt a klubban minél több ember megismerésére, de pultosként még inkább.

Ja és a norvég alkoholfogyasztási, különben elég szigorú törvényekből is kaptunk némi fejtágítást, kiemelve néhány: A klubban 22%-nál töményebb piát nem lehet kapni. Hétköznap 01:00 hétvégén pedig 02:00 után nem adhatunk el piát. Nem lehet részeg embert kiszolgálni, de részeg ember barátját sem! Amiből van alkoholtartalmú, abból kell lennie alkoholmentesnek is, pl. bor. Tavaly állítólag eladtak belőle egy üveggel:D Aztán egyébként olyan tipikusan norvég még, hogy hogy állnak a részegekhez, mert ki lehet dobni a klubból a rendetlenkedő részeget, de nem hagyhatod magára. Szóval kötelességed vigyázni rá, akár hívni egy taxit, aki hazaviszi, vagy ha nem muszáj kidobni, akkor mondjuk vizet adni neki vagy kávét, míg jobban nem lesz. Ja és egyébként ha mondjuk kidobod a szórakozóhelyről és utána baja lesz, akkor az a te hibád. Úgyhogy tényleg nagyon figyelnek a másik emberre.

Mindenesetre örülök, hogy kiokíthattalak titeket a norvég alkoholtörvények legjavából.

Ja és kérek még egy kis időt, hogy a múlt heti verseny győztesét kihirdessem, mert nagyon viaskodik bennem az Atti-féle no thanks, Flóra lopott viccei, és Orsi stréber kommentező (KÖVETENDŐ PÉLDA!!!!!) magatartása, úgyhogy majd holnap.

Ha det bra!

Nos. Hát sűrű bocsánatkérések közepette írom a posztot, dehát a netem kicsit szórakozik velem. Mondjuk lassan tényleg eljön a format c ideje, és akkor hátha tudom majd használni a jelszavam meg a felhasználónevem, amit adtak a nethez.

Viszont engesztelésképp utólag feltennék egy képet, ami remélem kárpótol mindenkit a megkésett postért.

Szóval szerdán hagytam abba az írást ha minden igaz, utána lementem a kondiba, hátha lesz kéziedzés. Végül kiderült, hogy röplabda van, dehát a kézi után az a második legjobb, úgyhogy megkérdeztem, hogy csatlakozhatom-e. És igen, úgyhogy elkezdődtek a gyakorlatok, mondjuk elég vicces volt, hogy rajtam meg egy Alfred nevű fekete srácon kívül mindenki norvég volt (olyan furcsa, mert nekem egy Alfréd nevű emberről egy komornyik jut eszembe, azt hiszem a Batman miatt, de ez az Alfred határozottan nem komornyik-jellegű volt), ezért norvégul beszéltek. Én mindig fordíttattam valakivel. Aztán gyakorlatok után átmentünk egy nyugisabb részre a pályán, leült mindenki és az edző kiállt középre és elkezdett mondani valamit. Volt egy könyv a kezében, az kicsit gyanús volt, megkérdeztem a mellettem ülő S-betűvel kezdődő nevű norvég srácot, (akinek a tesója Budapesten tanul az állatorvosin), hogy mi az ott a kezében, mondja, hogy a Biblia. De ezután magamtól kitalálhattam a dolgokat, mert elkezdtünk imádkozni. Mivel a norvég miatyánkig még nem jutottunk el a nyelvtanfolyamon, azért a magyart habogtam, amikor felismertem melyik rész van, de azért őszintén szólva ez kicsit váratlanul ért. Ja és ima után pedig elkezdtünk játszani. Különben mindenki kedves volt, úgyhogy valószínűleg fogok járni, főleg mert péntekenként kézi van, meg legalább már tudom, hogy mire számíthatok, mert elsőre azért kicsit kiütött ez a bemelegítés-ima-játék kombináció…

Aztán mikor jöttem föl a kondiból, a ház előtt várt Laura és Zoli, mert kicsit sírt a szám Laurának a boltban, hogy milyen kávét vegyek, úgyhogy ő hozott nekem kb. 10 adag ilyen három az egybent, Zolitól, meg kaptam egy kotyogóst:) Úgyhogy már tényleg csak az hiányzik, hogy vegyek magamnak kávét. 

Szerda azt hiszem dióhéjban ennyi, csütörtökön volt egy fantasztikus „entraprenörsip” nevű óránk, különben most tényleg igazán érdekes volt. Csináltunk egy tesztet, hogy csapatmunkában ki melyik típusba tartozik, elvileg kilenc fajta típus van, az én jellemzőim alapján a resource-investigator és co-ordinator kategóriába soroltak. Eléggé stimmel különben, a második egyértelmű, hogy milyen, az első pedig lelkes, kommunikatív, felfedezi a lehetőségeket, kapcsolatokat fejleszt. Hát igen, erre elég magas pontszám jött ki. Különben olyan hülyeségek ezek a tesztek, de azért van, amikor beletrafálnak. Úgyhogy ez alapján csoportokra oszlottunk, mert kell majd csinálni egy projektet, valami létező probléma megoldására ötleteket kidolgozni és majd bemutatni. Az egész félév erről szól kb., mondjuk nem annyira haszontalan, mint eddig gondoltam, viszont a tanárnő még mindig igazán ijesztő. Még nem találtam meg rá a megfelelő jellemzést, de a következő óra feltehetőleg megihlet. Na mindegy, a csoportban én Bálinttal lettem, meg majd Máté csatlakozik hozzánk, és a két töltőtollbuzi jellemző problémát talált ki magának, amin már néhányan tudják, hogy otthon is filóztam, mégpedig a nem-elmosódó-tinta. Egyszóval vízálló. Eddig odaáig jutottunk, hogy nyilván valami apoláris anyagnak kéne lennie a tintának, hogy ne mosódjon el, viszont valamennyire polárisnak is kell lennie, hogy beszívja a papír. Szóval egyelőre gondolkozunk, hogy mit és hogyan érdemes, de az a jó, hogy a lehetőségek annyira nyitottak, hogy a laborban a laborvezető (Tóni által csak Jarle-mesternek nevezett laborvezető, akire a második leggyakrabban ismételt mondat, a tipikus Tóni-hanglejtéssel: „Ez az ember egy hős.”) mindent megenged, hogy megcsináljunk. De tényleg. Pénteken három savat kellett volna szétextrahálni különböző pH-kon, aztán mikor azt tessék-lássék módjára megcsináltam, inkább csináltam egy kis fáraó kígyóját (higany-rodanid(vagy –tiocianát) termikus bomlása), ugyanis a szervetlen laborhoz is van kulcsa Jarlénak, úgyhogy mondtam, hogy kéne pár cucc, erre a kezembe nyomta a kulcsot, hogy tessék, hozzad. Szóval azt hiszem a lehetőségek a szervetlen laborral még jobban megnyíltak. Egyelőre majd ibolya-illatú észtert tervezek csinálni, meg valami indikátort, aztán lehet elkezdek én is valami projektet. Maci most vérnyomáscsökkentőt csinál, Tóni pedig hú-elfelejtettem-hogy-micsodát (nem, ez nem az IUPAC-neve az anyagnak:P).

Szóval elég jó volt a labor, igazából a kötelező dolgokat nem is kell megcsinálnunk, ha csinálunk valami jobbat. Na de pénteken történt más is, méghozzá megjött Máté. Délelőtt kiderült, hogy a Ben, aki kijött értünk nem tud kimenni elé, úgyhogy még gyorsan sikerült megszervezni, hogy Máté a buszt megtalálja, a Fantofthoz pedig Laura kimenjen elé és segítsen (Laura egy tündér.) elkérni a szobához a kulcsot, stb. Végül bejöttek a városba buszbérletért, én meg pont akkor végeztem, úgyhogy találkoztunk. Máté kicsit kivolt a szoba miatt, elismerem elsőre csupaszon nem annyira szívderítő, de két kép a falra (apropó megcsináltam a jó kis képes-táblát/tablót rólatok, most nem tudok képet feltenni, de majd megmutatom legközelebb. Bár az, ahogy a TU-ban kinyomtattattam, az pedig egy nagyon vicces történet, aminek a címe, hogyan ismerjük meg a kedves spanyolokat? Recept: Menj be a TU-ba, kérdezd meg, hogy tudnak-e nyomtatni. Mikor erre pozitív választ kapsz, de Miguel megkérdezi, hogy van-e nálad laptop, akkor környékezd meg a másik spanyol srácot, aki ugyan nem dolgozik ott, de véletlen van nála egy laptop. Miután sikerült meggyőznöd, hogy nincs is más vágya, mint telepíteni a nyomtatót a gépére, majd még várni negyed órát, míg kinyomtatódnak a képeid, ezután foglalj helyet a kényelmes kanapén és várd meg, míg kész lesznek a képeid. Mivel előtte edzettél és nagyon elfáradtál, ezért a kész képekkel a kezedben indulj el pendrive és fülhallgató nélkül, mire ők szólnak, hogy otthagytad, majd mikor Feri már azt hiszi, hogy tényleg végeztetek, menj vissza még egyszer, hogy nem hagytad-e ott a …-t  [a … helyére tetszőleges tárgy helyettesíthető]. A spanyolok garantáltan jól fognak szórakozni rajtad és este a klubban széles vigyorral fognak mosolyogni. Miguel a pólójában, aminek felirata:  F CK alatta pedig „all i need is u”) és máris jobb (gondolom már senkinek sincs fogalma róla, hogy mi volt a zárójel előtt, úgyhogy tessék visszaolvasni:P), meg a három nap alatt 5 óra alvás se tette vidítóvá számára a dolgokat, úgyhogy egyelőre egy kebabot éreztünk megoldásnak. Ami elég finom, elég nagy, és elég olcsó. Ezután egy IKEÁzás mellett voksoltunk, Laura oda már nem jött, úgyhogy ketten kibuszoztunk az IKEÁhoz, kb. 40 perces buszút bentről, de nagyon jól néz ki, mert a fjord mentén kerüli meg a vizet, és ahogy a fjord fölött átlátsz a másik oldalra, ahogy a hegyeken a házak fényei pislákolnak, nahát nagyon szép. Visszafele mondjuk 10 perc alatt értünk be.

De odaértünk az ikeához is, úgyhogy néhány hasznos tárgyat, mint két szőnyeg (darabja 15 korona, 3 szőnyegből pont kijön egy sör, ez azért vicces) szép zöld plédet (két-harmad sör áráért) stb. vettünk. Az egyetlen ami kimaradt a lámpa volt, de azért tegnap visszamentünk, úgyhogy mivel az írósaztali lámpa 60 koronából jött ki, és a nagylámpa, amin van 3 spotlámpa, ami bevilágítja a szobát, az meg 80 korona volt, úgyhogy azt hiszem ez így megérte. Máté majd ma felszereli, úgyhogy a fénnyel nem lesz gond, maximum a FÉNY-nyel, ugye Flóra?:P (Különben kinyomtattam a plakátot, de csak A4esbe tudták, pedig minimum egy A3-as kéne, ha nem nagyobb, és még egyszer köszönöm és olyan szép:) ).

Az IKEÁnál viszont egy a törökbálintihoz hasonló bevásárlóközpont van tele boltokkal, és Máté szájából elhangzott a mondat, amit ugyan utána maga is megbánt, de nekem a kedvenc mondatom, amit férfi szájából szeretek hallani, méghozzá (idézem): „Nem nézünk szét egy kicsit a H&M-be?”

Háhá.

Úgyhogy Máté felmérte, hogy legalább a ruhák viszonylagosan nem olyan drágák, mint a kaja, Zita pedig érezte, hogy igen, neki kell az a zöld ruha 100 koronáért. Ekkor persze Máté már meggyötörten kiment a bolt elé a szatyrokkal és a padon várta, míg a szokásos női ruhapróba és az ebből fakadó kérdések „Jól áll? Nem áll jól? Megvegyem? Ne vegyem meg?” stb. megválaszolásra kerülnek, majd Zita kilibbent a boltból egy széles mosollyal és egy zöld ruhával gazdagodva és 100 koronával könnyebb pénztárcával.:P

Péntek este (Zolinál megejtett bemelegítés után), pedig kicsit buliztunk a klubban (igen, a szép új zöld ruhámban, ahogy az a képen látható, apropó bemutatok mindenkit a képről balról jobbra: német csocsózós gyerek, Zita, Abdullah, Máté nyaka, háttér jobb oldalán ismeretlenek), én leginkább az olasz-kontingenssel szórakoztattam magam, mindenesetre jó volt, mert sokan voltak lenn (most ezt nem az olaszokra mondom:P), úgyhogy lehetett normálisan táncolni. Különben tervezem, mivel itt vannak a gólyaszoba-zenéim, hogy csinálok majd egy 50-es 60-as bulit. Szerintem simán vevők lennének rá, vagy ha nem, akkor majd eladjuk. Éljen a PR. (Éljen az RP. Pfff:P)

Tegnap is lenéztünk a klubba, elvileg biliárdozni, de mivel én olyat nem tudok, ezért maradtam a csocsónál. Lengyelekkel játszottunk sokat, úgyhogy már tökéletesítettem a mondatot, amit a lengyelek kb. mindennap megtanítanak nekem lenn a klubban, fonetikusan leírva: Polák venger vábrá tánki, ido bitki, ido sklánki! Vagyis, kitalálhattátok: Lengyel, magyar két jóbarát (együtt issza sörét-borát). Na mindegy, ez olyan szép, hogy ha lengyeleknek bármikor mondod, hogy magyar vagy, akkor elkezdik mondani:) A lengyelek jóarcok, nem is tudtam figyelni a csocsóra, mert annyira röhögtem rajtuk, annyit poénkodtak. Aztán Laurával beszélgettünk tök jót, végül egy csocsó fész-tu-fész, aztán még Mátéval is, aztán jött az egyik kurd, aki egyébként a legjobb csocsós, hogy na játsszunk egyet. Hú mondom, nem lesz szép az a 10-0, amit bevág nekem, de elkezdtük. Ok, elsőben tényleg sikerült a 10-0-s szép vereségnek nem igazán nevezhető eredményt produkálnom, másodszorra két góllal már böcsületes vereséget szenvedtem, de a harmadikban úgy bemákoltam mindent, hogy megvertem:D Kicsit nézett, ment is haza. Majd jól elmesélem Abdullahnak, hogy megvertem a spanját:D Azóta egyébként a kurdok közül egy másikkal is megismerkedtünk, őt Mohamednek hívják. Különben kedves pofák ezek a kurdok is.

Meg tényleg, hiába nem egy szálloda a Fantoft (najó, elég pozitívan tudok fogalmazni:P), de azért tök jó, hogy van itt ez a klub, ahova szinte bármikor le lehet menni, és tök jó, hogy ennyire nemzetközi az egész. És simán együtt csocsózik a kurd meg a magyar vagy éppen a botswanai, miközben kiszolgál a pultnál a perui a spanyolok meg kinyomtatják a képeid. Szóval nekem ez iszonyúan tetszik, meg észrevétlenül, szórakozás közben gyakoroljuk az angolt. Szeretek cserediák lenni.:) Mondjuk többiek mesélték általában a Magyarország szomszédságában élő népekkel a negatív tapasztalataikat, de szerencsére nekem még nem volt részem benne. Meg az ilyen embereken kívül, általában mindenki nagyon megörül, hogy „oh, Hungary? I like hungarian people.”

Na ez szép végszó, és mivel szerda óta nem látott az edzőterem, ezért csók.

Kedves gyerekek! Elmesélek nektek egy történetet, de csak ha NEMIJEDTEKMEG! (azon olvasóinktól, akik esetleg nem ismernék a rémálomföld című örök klasszikust, elnézést, és nézzék meg! itt nincsenek küklopfok:P)

Véletlen kihagytam a tegnapi blogbejegyzésből a Tóni-sztorit, aki tegnapelőtt letette a szemüvegét az asztalra, mire az egészen váratlan módon kettétört, úgyhogy másnap Tónit sikerült megörökíteni chemometrián, ahogy próbálkozik. Olyan mint egy intelligens kultúr-kalóz, akinek a bőrkötés helyett fél szemüveg van a szemén. Persze ma már mindenki így hordta a suliban, ikonok vagyunk:P Egyébként sikerült megcsináltatnia, úgyhogy már semmi gond. Gondolom holnapra a norvégok is összeragasztgatják:P

Ma egyébként elmentünk a Freetexbe, ami félig antikvitás-félig turkáló jellegű bolt, mindenféle használt cuccal, úgyhogy beruháztam egy terítőre, amire eddig mindenki azt hitte, hogy sál, úgyhogy eléggé 2 in 1. Aztán még lenéztünk kicsit Bryggenhez, azzal a hátsó szándékkal, hogy felfedezzük a bryggeni ásványshopot, ami Maci segédletével sikerült is. És el is érkeztünk a blog azon jeles pillanatához, amikor is felkerül az első (de nem utolsó!) kacsás fénykép, gumimacik nagy örömére. Végülis a kedvenc fotós témámról van szó, Benelux óta:)

Na de visszaevezve Bryggenhez (stílszerűen) találtunk még mást is a vízben.

Igen, ez egy bevásárlókocsi. Állítólag csomó bringa is szokott lenni a vízben, de kipucolják időről időre. Egyébként nagyon sok tengeri csillag is van, ez nem tudom mennyire látszik.

Aztán még egy nagyon szép művészfotó is készült az unesco "ez itt a világörökség része" című tábláján:

Ásványos boltot is felfedeztük végül, és sikerült csak két pici kis gránáttal megúsznom a vásárlást, de asszem nem most voltam ott utoljára. Ja és a lényeg, hogy elkészült a nap képe:

Ezen kívül voltunk lányokkal shoppingolni (tusfürdőt:P), aztán Petivel nagyon vicces és felhívom a figyelmet, hogy nem igazi képeket csináltunk, melyeknek Harald volt a középpontjában, aki mellesleg nagyon élvezte, hogy foglalkoznak vele, mindenesetre nem merem feltenni a képeket, mert jön a greenpeace meg minden, még úgy sem, hogy sem testi sem lelki sebet nem okoztunk a nyúlnak (habár fordítva egyik sem igaz), de azért ízelítőül kaptok egyet:

Szóval azért elmondom, a nap két kérdését: 

1. Piros-e Peti szeme a valóságban?

2. Piros-e Harald szeme a valóságban?

A képeket elnézve a nyúlfülesek szemfülesek azt is észrevehetik, hogy Harald pórázaként mi szuperál. (mókát félretéve valaki nehogy azt higgye, hogy bántottuk, aki ismer [és elvileg ugye azok olvassák ezt a blogot], az ismeri az állatszeretetem, úgyhogy Harald tényleg tökre élvezte a dolgot)

Na helló!

Kicsit mindig meglepődök, mert valahogy lelkileg átmentem blogkommentolvasóba, ezért folyton várom az új bejegyzést, hogy legyen már valami, de most rájöttem, hogy ez nagyrészt rajtam múlik:P

Nos szóval. A norvég jól sikerült buliknál hagytam ABBA, azóta eltelt egy klubba-lemenős-népdalokat-éneklős-kurdokkal-csocsózós-Abdullahhal-pingpongozós-Zolikával-táncolós-pincércsajjal-Feri-kártyatrükkjein-csodálkozós szombat. Jaaa és aznap megismerkedtünk Dáviddal és Zsófival, akik hétfőn érkeztek, és (igen, jól következtettetek) magyarok, juhúúú!

Úgyhogy másnap el is mentünk megünnepelni (kivételesen nem koccintottunk) érkezésüket egy kirándulással a Gamlehaugenbe, ami Harald (az igazi király) bergeni szálláshelye. Különben Harald (az igazi nyúl) kicsit mégiscsak megcsócsálta a vezetéket (az igazi töltőmét), de Peti ügyesen megjavította. Még jó, hogy gyakorolt a töltőmmel, mert reggelre Harald (az igazi nyúl) elrágta a hifije zsinórját is, úgyhogy a délutáni program különböző kínzásnemek (amik nem okoznak maradandó nyomot) kitalálása volt a gyilkos és kegyetlen rágcsálónak. Ja mellesleg ez a legújabb játék, várjuk kommentbe a tippeket!

Ja és ha már játék, akkor kihirdetem, a múlt heti viccverseny nyertesét, aki nem más, mint... Pityu!!!! párárárápp. Igazából Orsival nagy verseny volt, de Orsi már kapott rémszarvaspatát, még Dorka is versenyben volt, habár ő ilyen széles körben nem merte publikálni a szerzeményét, de ő meg kapott már bálnahúst, úgyhogy asszem Pityunak jár az eheti híres finom norvég nyalánkság, amit úgy hívnak...

...hogy tran. Ami nem más, mint...

...hát persze hogy csukamájolaj! Gratulálunk Pityu!:)

Visszatérve Gamlehaugenre, kicsit bele(l)estünk a tengerbe is:P (csak képletesen).

Ja és aki nélkül ezek a képek nem jöhetett volna létre:

Ahogy látható, Maci elég szellemes volt aznap ( ériteeeeeeeeek). Ja és a vicces az volt, hogy rögtön latyak esett az égből, esélyt sem adva a hónak.

Ma meg sikerült felkelteniük a fiúknak (jeee), igaz időre nem készültem el, de legalább Laci és Bálint sem tudott a korábbi találkáról, úgyhogy. Még be is értünk.

Aztán meg voltunk Laurával a rendőrségen tartózkodási engedélyért, ott ki kellett tölteni egy nagyon hosszú nyomtatványt, amiből a kedvenc részletünk: "Criminal offences: (Use a separete sheet if you need more space) ".

Nos szóval a mai nap körülbelül ennyi történése után (ja meg megcsillogtattam Petinek a paprikáskrumplifőző-tudományom, kicsit sótlan, de finom volt:P) megyek le gyúrnivazze, szkandermaca támadásban (ezt most csak ketten értik, de nembaj, a többiek majd kitalálják:)).

Ja és most jutott eszembe, hogy a napi szóvicc és a napi norvég nyelvtanulást egybeolvasztom, ugyanis múlt héten megszületett az első szóvicc norvégul! Elismerem, első generációs, de akkor is. Szóval a köszönöm szépent úgy mondják, hogy tusen takk (tüszen tákk). És amikor vártunk a buszra, amit le kell inteni (illetve ha látja, hogy el akarod érni, akkor fejlett északi szokások szerint MEGVÁR! [Ahogy Kőműves Kelemen mondaná, gyere fiam, anyád már vár]), és egy ilyen buszintés közben jött a busen takk (büszen tákk). Szóval akkor ezzel búcsúzom is, hádevla és busen takk belétek is!:)