Hallaien!

Nos, az elmúlt néhány nap bulikoncentrációja igencsak magas volt, ezért utólag is elnézést kisebb blogmentes időszakért, de egy képes buliösszefoglalóval igyekszem kárpótolni mindenkit. Csütörtökön (mert a héten pénteken még nem kezdődött el a szerves laborunk) koccintottunk néhányat megérkezésünkre, aztán miután kellően felemésztettük a rejtett piatartalékainkat, nekivágtunk a norvég éjszakának. A célpont a Tiger tiger nevű klub volt, ahova szegény Bálintot nem engedték be, mert csak 19, ekkor ebből kis kavar volt, mármint csak egymás között, de végül Bálint hazament, mert valószínűleg máshova sem mehetett volna be.

Ettől függetlenül a buli egészen jól sikerült, íme néhány kép tanúságul, legalább bemutatok mindenkit, aki nem antipartiarc. Tehát balról jobbra: Zoli, aki már nagyon jól beszél norvégul és jogász (ezért kissé ittasan előszeretettel hajtogatja mindenkinek, hogy "beperellek!". Különben ezt józanul is:P) már másfél éve itt van, mellette Maci, akit nem kell bemutatni, eggyel jobbra szintén (legalábbis ezen a blogon) ismert személy, mellettem Laura, aki a helyi közgáz padjait koptatja már második szemeszterében, végül pedig Feri, aki ismét hegesztett nekem internetet! Különben ő matekos PHD-hallgató.

Íme a partykép egy Laurával kevesebben és egy Petivel többen:)

Ugyanez balra egy Ferivel kevesebben és egy Laurával többen:P Illetve fölül Zolival és Laurával. Na remélem a mai blog után már egész jól mennek majd a nevekhez arcok kapcsolása:P

Ezenkívül Bergenben a fák továbbra is szépek:

Hát igen, ehhez no comment. Szóval a csütörtök miatt a péntek eléggé rövid volt, délben mindenki fölébredt, aztán igazából döglődtünk. Sajnos ez Haraldra nem vonatkozik. Ja és köszönöm Harald be nem következett halálával kapcsolatos megjegyzéseket, nagyon sok okkulnivaló volt bennük:P

Aztán túlestem az első mosásomon, juhúúú.

Aztán ezután még lenéztünk a klubba, ahol Feri kizsarolta belőlem a netért cserébe, hogy még maradjak (:P), végülis igaza volt, mert így még normális zenére is lehetett táncolni. Meg hát kicsit csocsóztunk is, érdekes módon partnereim közül Abdullah igazán pozitív hatással van rám, mert sokkal jobb vagyok, ha vele játszom. Éljenek a kurd csocsósok!

És zárásképp mivel megígértem, hogy norvég nyelvleckéket adok, ezért első fontos kifejezés, amit elköszönésnél szoktak használni: Ha det bra! (há debra) Kb. annyit jelent, hogy viszontlátásra, vagy hogy isten veled, stb. De mi még otthon norvégórán kitaláltuk, hogy a há devlá, mindenki által sejthető módon hangsúlyozva sokkal viccesebb:P Szóval gyerekek há devla!

Pusszantás mindenki!

Na ahogy reggel írtam, itt Bergenben leesett az első havunk:) Úgyhogy ma is született néhány szép kép, ezért Orsi által közvetített közönségjavaslatra ma is egy képes összefoglaló lesz, ha KÉPES leszek rá, haha. Remélem ezt tegnapelőtt nem sütöttem el.

Maci által tegnapelőtt készített (ilyen jól főz, hogy közben még képeket is csinál:) ) kép, aminek fantázianeve blognagyi. Én remélem ennyire azért nem durva a helyzet, mindenesetre majd jól megkommentezitek.

Aztán még nem is mutattam meg, hogy milyen szép is Bergen, úgyhogy néhány tegnapi illetve mai képet felteszek. Elsőként talán debütáljon egy másik szögből a méltán népszerű hal tegnapelőttről, íme:

Na de a kikőtő egyébként a hal nélkül is elég szép volt:

 Aztán ma nagyon szép képeket csináltunk, jó volt ez a kis hó:

 Ja és ma volt csodálatos norvég óránk, ami azt hiszem az iskolapéldája annak, hogy a norvégok mennyire liberálisak és mennyire gyerekcentrikusak. Például ha valaki megy munkába és reggel elviszi az óvodába még a gyereket előtte, csak mondja, hogy a gyereket vitte, hazafele ugyanez, otthagyhat csapot-papot, ha menni kell érte. Szóval tényleg, elég sok szempontból figyelnek a gyerekekre. Viszont azért az egy kicsit meghökkentő volt norvégórán (ami azért felhívom a figyelmet, hogy nem az egyetemen van, hanem ez ilyen külön szervezés), hogy benn van a tanár gyereke is, még egy éves sincs, ott mászkál a padlón, a tanár meg simán megszoptatja órán. (az egészből a gyerek feje miatt nem látszik semmi, dehát azért furcsa, na). Szóval csak azért írtam le, hogyha Magyarországon nagyon autentikus norvégórára mentek, akkor tudjátok mire számítsatok.

Sajnos a nap képét (by Maci) nem engedifeltölteni, majd holnap próbálkozom még.

Ma Harald kissé depressziós lett a keneljében, úgyhogy Peti adott neki annyi engedményt, miután kisírtam, áttette hozzám, hogy itt bóklászhasson. Nagyon jó kapcsolatot építettünk a délután folyamán, amikor Harald azzal játszott, hogy egyik kék párnáról míg kimentem valahova átült a másikra. Ezt én roppant mókásnak találtam, ezért csináltam néhány fotót. Harald képről képre. Már itt volt egy ideje, adtam neki egy kis maradék rohadó salátát, szóval szó ami szó, nagyon jól elvoltunk. Mivel lemerültek az elemjeim, ezért elkértem Petitől az elemtöltőjét, akinek a szájából elhangzott a nap poénja "Dugd be a nyúlba, úgyis tele van feszültséggel". Ekkor én még óvatlanul nevettem, de amint odanéztem a konnektorra, ahova előtte a póttelefonom volt bedugva a töltőjére, megláttam csupaszon, mondhatni körülmetélve a töltőt, ami ezentúl zsinór nélküliségével állít tanúságot a mondatnak, miszerint "Sose bízz egy nyúlban". Szóval Zsuzsó, bocsi, de a nyúl kegyetlenül feldarabolta a töltőt, esélyt sem hagyott neki. Szegény töltőn olyan gyanútlanul mentek át a kis elektronok, csak azt nem értem, hogy hogyhogy nem Haraldban végezték. Tényleg, ezt lécci magyarázza meg valaki (Bálint?), hogy miért nem üti agyon az áram? Különben ezzel a húzásával én is végeztem Haralddal, Peti bánatára sajnos nem a szó szoros értelmében.

Az egyetlen oka, hogy nem rotyog még a nyúlpaprikás a fazékban, hogy ez nem az igazi töltőm volt, szerintem akkor már itt lenne Tóni a fenőkésével meg mindennel, nagyon szenvedélyesen ecsetelte múltkor Haraldnak a nyúlnyúzás szépségeit, hát igen, és még mi csodálkozunk, hogy depressziós lesz a nyúl, közelébe engedjük Tónit.:P

Na mindegy, Harald, ez nem volt szép tőled!!!

Azt hiszem a mai izgalmaknak ezzel vége szakad. Legalábbis remélem, H. úr visszakerült a keneljébe, a nyúlon túl.

Na hát god dag mindenkinek! Épp itt ülünk Macival és Ferivel (from Szeged, Flóra már előre átadtam az üdvözleted) és megérkezésünkre iszunk (milyen egyedi eset) aztán lemegyünk mindjárt a Klub Fantoftba, ilyen kolis klub, Laura ott dolgozik, éljen a protekció:P (Na nem mintha nekünk nem 43 korona lenne egy heineken.) Csettintsünk együtt Ferinek, aki miatt három napig van internetem! (Holnap lemegyek a kockákhoz a koliban, ők majd beállítják, valami hálózati bizbasz)

Reggel kicsit elaludtam, de Macinak szóltam, hogy reggelente vegye fel a S.W.A.T.-os mellényét és kommandózzon be a szobámba Tóni trombitájával. Ami meg is történt, de nem tudtam felkelni, mert elrabolt egy hatalmas néger birodalmi lépegető. (Az előző mondat eredete még előttem is ismeretlen, ugyanis előbb félbehagytam a blogírást, és mire visszajöttünk a Klub Fantoftból, addigra megjelent ez a mondat. Elég erős a gyanúm, hogy ezt Harald ugrálta össze a klaviatúrán.[Peti, figyellek!])

Visszatérve ma volt szuper norvég óránk, amit majd holnap kifejtek. (Direkt beleteszek ilyen érdekfeszítő dolgokat, hogy nehogy abbahagyjátok a blogolvasást:P).

Ja ma különben Macit bevittem a málnásba a koli melletti építkezésre, ahol ma összehaverkodtam a munkásokkal, akik azt hitték, hogy olasz vagyok. Ja és hogy mit kerestem az építkezésen? Hát ásványokat:) Macinál van a kép, amin épp bergen nyolcadik hegyét építik, egy hatalmas kőkupac, ahonnan ma próbáltam kibányászni az értékesnek tűnő (kb. két tonna) követ. Aztán még a másik irányba is elnéztük, ahol megtaláltam az első gránátokat!!! (aki nem elég felkészült ásványtanból, az talán csodálkozhat, de elmondom, hogy a gránát egy ásvány, van néhány változata, pl. pirop, almandin, grosszulár, stb., amit pedig gránitnak hívnak az pedig egy kőzet, ami azt jelenti, hogy több ásványból épül föl. Igen, jól látjátok, ez egy valóan skipelhető rész volt.) Szóval most ott van az asztalomon kb. öt kiló kő, holott a napi adagom a fiúk szerint max. két kiló lehet... Na de mindegy, van itt pirit sok, meg valami fekete szulfid, amit még nem azonosítottam meg gránátok meg mindenféle csillám. (Csillám:P)De azt hiszem a blogolvasók közül ez a téma hozzávetőlegesen egy embert érdekel, úgyhogy most ugrok egyet.

A nagy kövezés közben befizettük a foglalót a szobára, meg vettünk fitness-bérletet, sőt ma már meg is látogattuk az építményt. Maci szerint (aki lassan a managerem lehetne) a szakácskönyv mellé kiadunk majd egy fitness-DVD-t, aminek a lényege, hogy gyakorlatok közben nagyon sokat kell nevetni. Ez a módszer a norvégokat ma még elég elég váratlanul érte, de remélem jövő héten súlyzózás közben már mindenki jóízűen fog kacarászni. Úgyhogy Flóra, eszembe jutott a mosolytorna, majd én megszervezem idekinn:)

Apropó Orsi, olyan szinten meghaltam a kommenteden, hogy tényleg már vízszintesbe kellett feküdnöm, úgy röhögtem:) Be is kellett csuknom a szobám ajtaját, mert a fiúk talán nem díjazták annyira. Apropó fiúk: Tegnap megismerkedtünk Zolival is, aki a norvég magyarok közül elsőszámú blograjongómmá lépett elő, úgyhogy ideje üdvözölnöm: Szia Zoli!!!!:) (remélem a név szerinti említés megér egy kommentet:P)

Fitness (és zuhanyzás) után lementünk a Klubba, ahol csocsóztunk egy sort a kurdokkal (rögtön eszembe jutott Kafir Aghani és Eleanor Heaney:P mindenki írjon be egy piros pontot, aki tudja, hogy miért jutottak eszembe és kik ezek; anyu, Encsi és Csillamorzsa helyből kettőt kap:P)

Szóval legújabb csocsópartnerem neve Abdullah volt (nem vicc, próbáltam nem röhögni), és hát ezek a kurdok meg németek meg osztrákok akikkel játszottunk, azért klasszisokkal jobbak voltak a norvégoknál a pénteki welcome-partyról. De azért álltuk a sarat:) Pénteken lesz a klubban nyitóbuli, majd megnézzük.

Na most hirtelen ennyi, nincs is jobb dolog, mint hajnali háromkor kikönyörögni a volt-versenytáncos lakótársadnál néhány alaplépést.

Ui: Ééés vegyetek példát Flóráról, aki ilyen szép hosszú kommentet írt:) És (most figyeljetek, jön a kampány) de, ez a ti blogotok is:) (lelki szemeim előtt Dorka és Joe meghatott arca:P)

Ja különben azóta reggel lett, tegnap esett az eső, esett a jég, olyan volt 10 percen belül az egész mintha ilyen szabályos gömböket szórt volna valaki a járdára, vagy mintha sóder lett volna. Most meg, képzeljétek, ritkaság bergenben: esik a hóóóóóóóóóóóóó. Juhúúúú. Különben világos kb fél 11-től fél4-4-ig van:/ ja egyébként tegnap annyira közel voltunk: infinitezimálisan kicsi hiányzott hozzá, hogy süssön a nap...

Na sziasztok, újabb eseménydús napon vagyok túl:) A bejegyzés hossza egyébként nem olyan hosszú, mint aminek tűnik, csak sok a kép:P Úgyhogy Study, a háromnapi hideg élelem most nem kell majd:D

Először is tegnap megismerkedtünk Laurával, szintén kinn tanul, ezért miután koccintottunk egyet megérkezésünkre, protekciós módon megmutatta a TO nevű helyet, (ami igazából TU, csak az otthoni hangzásvilága megtévesztett), ahol az eddigi lakók által kiselejtezett értékes edénykészletet dézsmálhattuk meg az éjszaka közepén. Úgyhogy abszolút felszereltté tettük a konyhánkat Macival, már jöhettek, mert van sok pohár meg tányér meg lábas meg ilyenek. Többiek nem voltak elérhető közelségben, ezért éjszakai akciónkat nélkülük hajtottuk végre, de csak a felét mertünk bevallani nekik:P

Mindenesetre itt van a várva várt kép Haraldról, gondolom mindenki gondolta, hogy ez a pillanat is bekövetkezik, de nézzétek milyen jól tartja magát a kis dög (ja itt Laura belőtte a séróját).

Összeírtam néhány vicces megszólítást, amit  Peti a mai nap folyamán Haraldra használt (a gyűjtemény korántsem teljes): szemétláda, nyomorék, akasztott kutya, dög, rohadék, felhúzom/felakasztom/felragasztom a vállfára stb. Majd szép lassan kiegészítgetem a repertoárt.

Különben nem gondolja ám komolyan. Mindenesetre Harald megfélemlítéseképp ma az alábbi kenelt sikerült összeszkábálnia, miután Harald a "mindent megrág" kifejezés határait is kitágította azzal, hogy elkezdte enni a falat. Bár kicsit nagy FALAT volt neki (értiteeeeeeeeeeeeek:P).

Különben átNYÚLva más témákhoz (:PPP) ma volt az első óránk, sajnos kicsit elkéstünk, ami nem (csak) az én hibám volt, hanem megismerkedtünk a bergeni traffic jammel. (Ja most hallom, hogy otthon már szmogriadó van? Durva.) Végülis beértünk sikeresen, kemometria című tárgy, leginkább statisztika, de legalább kémiás példákkal. Na mindenesetre túlélhető volt, aztán az international officeban megkaptuk a jelszavainkat, csináltak nekünk diákot (érdekes módon ez itt 10 egész percet vesz igénybe). Ja, Encsi, mikor kicsit kalauzolt ott minket a nőci, jött még két lengyel aztán (párárárámm) egy spanyol srác. De bocsi, nem kérdeztem meg tőle, hogy hogy van Torres:)

Aztán vettünk bérletet, amihez a 4 igazolványkép mindössze 128 koronába került (ne is akarjátok átszámolni), de legalább megvan a bérlet, ami olyan mint a diák,  buszra felszállsz, beteszed a leolvasóba, az visszaköpi, vezető meg látja, hogy te felszálltál hátul és érvényesítetted. Akinek meg nincs jegye, az meg az első ajtónál száll fölés megveszi. Jaaaa nagyon vicces dolog a buszról: van néhány "normál" leszállásjelző is, de igazából az ablak mellett végigmegy egy vezeték, amin vannak effektíve kapaszkodók, de igazából nem azok, mert ha meghúzod, akkor jelzel, hogy le akarsz szállni. Vicces.

Aztán kicsit hazajöttünk lepakolni, magunkhoz vettünk némi hideg élelmet (najó, igazából meleg teát) meg egy Petit, és visszamentünk városnézni.

Ahol is nagyon sok szép kép született, úgyhogy most talán kicsit sok lesz a képek száma ma, pedig igyekeztem nagyon szelektálni, de nem ment.

Ezen például Maci és Tóni által közrefogva, a Grieg szoborral szemben állunk egy szép épület előtt, aminek nem tudjuk a nevét.

Gondolom már értitek,  hogy a következő kép miért tartozik szintén a kihagyhatatlanok közé. Egészen könnyű volt Macit rábeszélni a Charlie angyalai pózra, viszont Tóni nem adta az arcát az akcióhoz. És ez nem azt jelenti, hogy felhúzott egy ilyen patinás pantallót, ami a képen látható, hanem az egy szobor, aminek különben van teteje is. (Peti egy fotóművész).

Aztán elsétáltunk a belvárosba, ahol Lacival meg Bálinttal találkoztunk, és mentünk a híres Bryggenhez, ami a középkori kikötő tulajdonképpen korabeli házakkal. Nagyon szép.

Emellett muszáj leírnom a séta közben elhangzott tanulságot (kémiások előnyben): "A madarak két rétegben adszorbeálódnak a pogácsán".

Mindenesetre folytattuk utunkat, egészen a halpiacig, ahonnan ez az igen morcos bergeni hal mindenképp idekívánkozik. Legalábbis a feje. De nem is ő volt a legviccesebb, hanem egy még élő hal, ami lapos volt és volt két szeme. Na igen ám, de az a kettő mind egy oldalon volt. Ott nézegetem a halat, erre odaszól a norvég halárus: Vigyázz, mert eszik nagyon! Én így nézek, kérdeztem, hogy tud magyarul? Mondta, hogy félig magyar:) Szóval kicsit eldumáltunk. Adott mindenféle halat kóstolóba, aztán mentünk a következőhöz, ott is ettünk, nyomta a kezünkbe a rákot (egy jóétvágyat kíséretében, de kiderült, hogy ő igazából csak néhány szót beszél magyarul:P pedig azt hittük már, hogy "a magyart mindenhol megértik" ugyebár:P). De a legviccesebb, hogy ettünk BÁLNAHÚST. HÁHÁ. Nagyon vicces volt. Füstölt volt, és hát meglehetősen finom.

Aztán továbbmentünk a Bryggenhez. Szép házakról most nem mutatok képet, most Dorka és anyu javaslatára sok képet teszek föl magunkról:)

És ezzel elérkeztünk a következő játékhoz, aminek a témája, hogy ki kell találnotok, hogy mi történt 5 másodperccel a kép elkészülte előtt. Nem olyan nehéz ám:P

Na azért ilyen nagy, hogy jól lássátok a sokatmondó arcokat:P ja a játék nyertese füstölt bálnahúst kap. (Most az emberek 90%-a helyből feladta a játékot:D)

Ezután Orsi és Marcsi rénszarvaspatájának tetejével bratyiztam le, bár ahogy látjátok, a bratyizásnál azért több van köztünk:P

Éééés ezután még sétálgattunk és Flóra és Joe legnagyobb örömére találkoztunk az első trollokkal, íme:

Ahogy látjátok, nagyon örültek nekünk.:P

Igazából lassan el is fogynak a képeim meg egyébként is mennem kell, mert sajna az én netem nem szuperál egyelőre, de Macié működik, úgyhogy az övét lopom (mmint nem az övét a nadrágjából értiteeeeeeeeeeeek), hanem az ő netjét. És egyébként most vacsoráztunk, Maci főzött ma, szintén lazacot, de ő mandulás krumplival, fincsi volt, habár szerinte a lazacfőzőversenyt én nyertem:P De most megyünk át Lauráékhoz a többiekkel még kinnlévő magyarokat megismerni. Viszont búcsúzás előtt még egy kép kedvenc (csak azért írom ezt, mert van esély rá, hogy olvassa a blogot:D remélem épp otthon leszek, amikor ez megtörténik:P) lakótársamról.

No holnap is lopom majd a hálót, vagy remélem sikerül bejelentkezni, addig is lelkes kommentezést!!!

Először is hatalmas puszi mindenkinek, hogy így felfedeztétek az internetes regisztrálás rejtelmeit, és aktívan hozzászóltok a bloghoz:) szóval köszi:) (ja, anyu, igazából az Anyu66 nem is annyira álnév:P Persze ha valaki Anyu néven regisztrálna, akkor végülis már igen)

Nos a mai nap eléggé hamar eltelt, mivel a blogkészítés nehézségeit pihentem ki egészen 4-től 14-ig, amikor is a többiek (Tóni és Maci) már kopogtattak az ajtón, hogy menni kéne, mert 15:00-kor találkozunk Ove Kvammen professzorral (aki a virtual chemlab-es cuccot tartotta otthon). Úgyhogy nyomatékosan megkértek a fiúk, hogy 10 percem van (Tóni szerint ez Zita-időszámításban -5 percnek felel meg), amit betartottam (!!!) úgyhogy oda is értünk. Ove bácsi megmutatta nekünk a zegyetemet, mert holnap már suli, egy frenetikusnak ígérkező kemometria című tárggyal kezdünk, tömény matek kb.

Csináltam néhány képet az egyetemen, elég jó kis műszerek vannak, nagy részük nem ismeretlen a (sikeresnek ugyan nem mondható) műszeres analitika vizsga óta:P Meg kaptunk csomó papírt, meg végleges órarendet, stb.

Aztán főztem itthon megint, újabb sikeres mutatvány. Aztán mosogatás stb. most Petinek lelkiismeretfurdalása van, hogy mindig én mosogatok, úgyhogy ő most felmos (meg hát Harald után ez egyébként is kötelező napi program), úgyhogy megint megkaparintottam a gépét.

Ja a lazacrecept egyébként úgy kezdődik, hogy végy két üveg rumot (Malibu vs. Captain Morgan) és hasonlítsd ösze őket:D Egyelőre több szakmai titkot nem adok ki:P

Viszont Klára kedvéért itt van a kép a főzőlapokról kb. előtte-utána állapotban, mert az egyik már kész, a másikat meg majd.

Ui: Peti néha (mint ahogy fél perce is) egyszer-egyszer váratlanul felordít "jajj de utálom ezt a nyulat" és nagyon változatos jelzőkkel tudja illetni Haraldot (na hány éves?:P), legközelebbre csinálok egy gyűjtést az érdekes jelzőkből:P