Na újra itt vagyok, kicsit elvesztem az ÉTERBEN (szerves labor átka:P)

Lányokkal még Valentin-nap előtt nagy projektet találtunk ki, miszerint áthívjuk a fiúkat egy romantikus Valentin-napi vacsira. Meghívottak: Peti, Maci, Máté, Feri és Zoli voltak (három lányra azért öt fiú a minimum), mindannyian kaptak szuperromantikus és nagyon szép meghívót (made by Laura) az ajtajukra, amin szerepelt töbek között, hogy virággal és/vagy (inkább és) meglepetéssel jöjjenek, elegánsan. Mi egész nap tettük a dolgunkat, Laura megcsinálta a szobáját szép szives giccsre, meg főztünk egész nap. háromfogásos menüt rittyentettünk, első fogás volt Dóri almalevese (vaniliapudinggal, fahéjjal, finom!) második Dóri szuperjó krumplipüréje, aminek különlegessége hogy egy lecsós alapra épül, meg Zita-féle hagymás csirkemell, végül pedig waffelt csináltunk (vágjátok, ami olyan mint a goffri csak szív alakú éééés norvég eredetileg!). Ja meg a Laura-féle forraltborról sem szabad elfeledkezni. Na tehát a lényeg, hogy lázasan készülődtünk, aztán lementünk a fiúk elé. Peti sajna nem jött, mert dolgozott, de a többiek igen. Az a kép, ahogy megjelentek négyen, visszafogottan és megilletődve vonultak felénk kezükben virág és csoki és még valami, amiről kiderült, hogy Máté és a Photoshop műve, az felhasznált alapanyag pedig a Laura szülinapján készült csoportkép volt, mert a közepén épp úgy helyezkedünk el, hogy Dóri, Maci, Máté, Laura, Feri, Zoli és én vagyunk rajta, úgyhogy tök jól kivágták a képből a képet (volt KÉPÜK hozzá, értiteeeeek vagyis jól KIVÁGTÁK magukat értiteeeeek) és szivecskés keretbe lett ágyazva. Szóval iszonyú jól telt a vacsi, persze oldódott a hangulat, a romantikus-nyál zenék mellett is (amik között véletlen beficcent a too drunk to fuck is, úgyhogy az kicsit talán stílusidegen volt). Szóval szombaton így telt az este, még egy kis itt meg egy kis ott-levés, aztán le is feküdtünk szokásos 5 óra körül.

"Reggel" fél egykor azért nem esett jól, hogy Benedict kopogására ébredtem, akit iderendeltünk a Fantoftba, hogy végre megírjuk a csodálatos Entraprenership business plan-ünket, úgyhogy Bálinthoz átcaplattam, hogy jöjjön esszét írni. Aztán megírtuk, utána nemsokára elkezdtük a fizkém jegyzőkönyvet is írni, ami nem meglepően nem kevesebb szívás, mint otthon, de végül 11-re be is fejeztük.

Fontos írnivaló még a fiúk között dúló szemétháború, ami azt hiszem úgy kezdődött, hogy Feri meggondolatlanul azt mondta, hogy miután pénteken bezártunk, utána rúgjuk rá az ajtót, vagy legalábbis ébresszük föl. Ez annak rendje és módja szerint meg is történt Máté és Maci által. Aztán másnap Feri úgy hálálta meg ezt a típusú ébresztést, hogy némi lépcsőházba kihordott kartonpapírt tett MAci és Máté ajtaja elé. Ezután Maci és Máté már nagyban készültek a következő lépésre, de hagytak néhány napot, hogy elüljön Feriben a gyanú (ja az egészet úgy kell elképzelni, hogy a Maciék elé hordott kartonpapír előtt Feri Maciéknál nachspielezett, szóval teljes béke és nyugalom, csak néha egy-egy meglepő, váratlan fordulat az ajtó előtt), szóval Maci és Máté kivárt, mivel tudták, hogy Ferinek csütörtökön nem szokott jó napja lenni, mert 8-ra megy órára. Ezért elkérték a kiszuperált, dekorációnak már elunt tévémet, hogy azzal torlaszolják el Feri ajtaját. De itt nem álltak meg, mert egy bevásárlókocsiba összegyűjtötték a lépcsőházakban fellelhető összes kartonpapírt, sőt Máté még a mi ajtónk elé kikészített, bekötött szemeteszsákot is Feri ajtaja elé valónak ítélte. Tehát a cél az volt, hogy reggel Feri ne tudjon kijönni. CSAKHOGY Feri épp előző nap írt damage reportot, mert a lefolyójával volt valami, ezért reggel megjelent nála a gondnok, és a szabályzatban benne van, hogy mindenki köteles gondoskodni arról, hogy az ajtaja előtt a folyosót tisztán tartsa. Úgyhogy rögtön ki is állított Ferinek egy csekket 600 koronáról, mint a szemétszállítás költsége. Amikor a fiúk meghallották, akkor kicsit drágállották a viccüket, de azért passzív rezignációval tudomásul vették, hogy ez van. CSAKHOGY este Ferivel dolgoztunk a Klubban, amikor is kiderült, hogy Feri kitalálta az egész gondnokos dolgot, és nem volt ott semmi csekk, meg gondnok. Mindenesetre a szemétháború úgy tűnik, hogy ezennel lezárult, legalábbis a felek kapnak némi pihenőt egymástól.

Ja apropó, voltunk vásárolni a lányokkal, mosogatószivacsért indultunk, hajszínező lett belőle, méghozzá vörös. Úgyhogy este megcsináltuk Laura és az én hajamat is. Lévén, hogy Laura haja szőke, az enyim pedig sötétbarna (nem, tényleg nem fekete), ezért az enyimen nem nagyon látszik, hogy lett volna foganatja. Aztán mivel egy csomagból megcsináltuk mindkettőnkét, de az enyimen ugye nem látszott semmi, ezért a másik csomag tartalmának háromnegyedét vastagon rákentük az enyimre, amivel elértük, hogy bizonyos megvilágításban bizonyos szögből bizonyos eltérés észrevehető. Na szóval nem nagy változás, de azért valami. Viszont Laurának nem csak hogy látszik, hanem iszonyú jól is áll.

Előkészületekkor fésűt kerestünk mindenfele, és átmentünk Mátéhoz és Marcsihoz, akik szintén magyarok (ez elég meglepő információ Máté és Marcsi névvel), Máté tavaly is kinn volt már, most jött vissza. Na mindenesetre nemcsak fésűt kaptunk, hanem én legalábbis ihletet is, ugyanis van egy aranyhaluk, Lottó. akinek az akváriumaként mellesleg a hütő egyik fiúkja szuperál. Úgyhogy ezen felbuzdulva tegnap vettem egy halat, ééés gumimacik, figyelem, nem tudtam meghazudtolni magam, úgyhogy sziámi harcoshal, latin nevén betta splendens, lett a kiválasztott, aki szakasztott úgy néz ki, mint Charlie volt. Dehát ezt látjátok. Éééés Elvisnek hívják, biztos megihletett az este, de ha továbbolvastok, kiderül miért.

Ezen kívül számomra a hét eseménye volt, hogy Inger Lene megkért, hogy legyen Dj pénteken, azaz tegnap, hogy a 60-as bulit megcsináljuk. Az első fejtörést az okozta, hogy ki kellett találni a Dj-nevem. Szerencsére lakótársam fejéből kipattant a legcsodálatosabb és legjobban passzoló név, így lettem Dj LOL (csetet kevésbé ismerők kedvéért, a LOL azt jelenti, hogy laughing out loud, innentől kezdve pedig nem kell magyarázni). Na szóval első akadályon túl voltunk, második kisebb akadályt az jelentette, hogy kikerüljenek a poszterek, ugyanis Bjørn megcsinálta, ráadásul nem is akárhogy, csakhogy nem akarództak kinyomtatódni. Mindenesetre zseniális a plakát, iszonyúan tetszik. Úgyhogy már ki is került a szobámba. Na szóval. Ezen kívül azért kiderült, hogy ahhoz képest, hogy van nagyon sok zeném, ahhoz képest elég kevés és kell még sok. Úgyhogy rendületlenül gyűjtögettem a zenéket, ami még így is kevésnek bizonyult, nade. 10-kor kezdtem játszani, olyankor még senki sincs a porondon, olyan fél 11-11 fele néhányan már szállíngóztak a tánctéren, de igazából olyan fél 12-kor indult be a buli. Mondjuk nem hagytam nekik túl sok levegőt, mert néhány szám kicsit gyorsítva is ment, és hát kell ám tolni a bulit.De a legnagyobb lelkesedés akkor is mindig az aktuálisan játszott Hungária számok alatt ment, komolyan, nagyon csipázták őket. (tudom, hogy a Hungária igazából 70es évek, de a stílus az ugyanolyan 60-as). A legnagyobb szám viszont kétségtelenül az volt, amikor betettem a Limbót, Dórinak meg Ferinek leadtam a drótot előtte hogy hozzák azt a felmosónyelet, vagy valamit, és aztán magyarok néhányan elkezdték/tük, aztán egyre több ember csatlakozott, aztán már az egész Fantoft limbózott:) de tényleg, egyszerűen iszonyú jó élmény. De ez még nem volt elég, ment vagy 10 percig a limbó, mert úgy "kevertem" (ezt a szót elég erős túlzásnak érzem, szóval az történt hogy a végén visszaugrottam megint az elejére:P), de még ez sem volt elég nekik, mert ketten még három számmal később is tartották a rudat. Dehát nagyon nagyon jó élmény volt, főleg az új pöttyös 60-as ruhámban, amiről most nem tudok betenni képet, mert tegnap egy érdekes "baleset" történt, mégpedig hogy öltözködés közben véletlen megcsúsztam valamin, aminek következtében rácsüccsentem a laptopra, amitől ki tudja milyen billentyűkombináció által, de 90°-kal elfordult a képrenyő. És nem nagyon tudom, hogy hogy kéne visszaállítani, esetleg megint ráülök... Szóval attól félek, hogy ez hosszú távon mégsem lesz olyan vicces, habár Laura még le is fotózta, mint egzotikum. Ja és szerinte azért jó, mert így lehet úgy tartani, mint egy könyvet. Igazán értelmet nyert a notebook kifejezés. Na mindenesetre ez az új játékunk, aki megfejti, hogy mit kell lenyomnom, ahhoz hogy visszaálljon, az kap a Klubb-ból egy biliárdgolyót, kérés szerinti számmal. Ja talán a probléma megoldásában segít, ha tudjátok, hogy az egér irányítása is megfordult a képernyővel megegyezően (Máté és Feri parázs vitát folytatott erről, hogy akkor ez hardveres és újra kell-e pakolni a gépet, de én ezt a megoldást szívesen elkerülném, szóval tényleg, golyó a nyeremény!)