Pusszantás mindenki!

Na ahogy reggel írtam, itt Bergenben leesett az első havunk:) Úgyhogy ma is született néhány szép kép, ezért Orsi által közvetített közönségjavaslatra ma is egy képes összefoglaló lesz, ha KÉPES leszek rá, haha. Remélem ezt tegnapelőtt nem sütöttem el.

Maci által tegnapelőtt készített (ilyen jól főz, hogy közben még képeket is csinál:) ) kép, aminek fantázianeve blognagyi. Én remélem ennyire azért nem durva a helyzet, mindenesetre majd jól megkommentezitek.

Aztán még nem is mutattam meg, hogy milyen szép is Bergen, úgyhogy néhány tegnapi illetve mai képet felteszek. Elsőként talán debütáljon egy másik szögből a méltán népszerű hal tegnapelőttről, íme:

Na de a kikőtő egyébként a hal nélkül is elég szép volt:

 Aztán ma nagyon szép képeket csináltunk, jó volt ez a kis hó:

 Ja és ma volt csodálatos norvég óránk, ami azt hiszem az iskolapéldája annak, hogy a norvégok mennyire liberálisak és mennyire gyerekcentrikusak. Például ha valaki megy munkába és reggel elviszi az óvodába még a gyereket előtte, csak mondja, hogy a gyereket vitte, hazafele ugyanez, otthagyhat csapot-papot, ha menni kell érte. Szóval tényleg, elég sok szempontból figyelnek a gyerekekre. Viszont azért az egy kicsit meghökkentő volt norvégórán (ami azért felhívom a figyelmet, hogy nem az egyetemen van, hanem ez ilyen külön szervezés), hogy benn van a tanár gyereke is, még egy éves sincs, ott mászkál a padlón, a tanár meg simán megszoptatja órán. (az egészből a gyerek feje miatt nem látszik semmi, dehát azért furcsa, na). Szóval csak azért írtam le, hogyha Magyarországon nagyon autentikus norvégórára mentek, akkor tudjátok mire számítsatok.

Sajnos a nap képét (by Maci) nem engedifeltölteni, majd holnap próbálkozom még.

Ma Harald kissé depressziós lett a keneljében, úgyhogy Peti adott neki annyi engedményt, miután kisírtam, áttette hozzám, hogy itt bóklászhasson. Nagyon jó kapcsolatot építettünk a délután folyamán, amikor Harald azzal játszott, hogy egyik kék párnáról míg kimentem valahova átült a másikra. Ezt én roppant mókásnak találtam, ezért csináltam néhány fotót. Harald képről képre. Már itt volt egy ideje, adtam neki egy kis maradék rohadó salátát, szóval szó ami szó, nagyon jól elvoltunk. Mivel lemerültek az elemjeim, ezért elkértem Petitől az elemtöltőjét, akinek a szájából elhangzott a nap poénja "Dugd be a nyúlba, úgyis tele van feszültséggel". Ekkor én még óvatlanul nevettem, de amint odanéztem a konnektorra, ahova előtte a póttelefonom volt bedugva a töltőjére, megláttam csupaszon, mondhatni körülmetélve a töltőt, ami ezentúl zsinór nélküliségével állít tanúságot a mondatnak, miszerint "Sose bízz egy nyúlban". Szóval Zsuzsó, bocsi, de a nyúl kegyetlenül feldarabolta a töltőt, esélyt sem hagyott neki. Szegény töltőn olyan gyanútlanul mentek át a kis elektronok, csak azt nem értem, hogy hogyhogy nem Haraldban végezték. Tényleg, ezt lécci magyarázza meg valaki (Bálint?), hogy miért nem üti agyon az áram? Különben ezzel a húzásával én is végeztem Haralddal, Peti bánatára sajnos nem a szó szoros értelmében.

Az egyetlen oka, hogy nem rotyog még a nyúlpaprikás a fazékban, hogy ez nem az igazi töltőm volt, szerintem akkor már itt lenne Tóni a fenőkésével meg mindennel, nagyon szenvedélyesen ecsetelte múltkor Haraldnak a nyúlnyúzás szépségeit, hát igen, és még mi csodálkozunk, hogy depressziós lesz a nyúl, közelébe engedjük Tónit.:P

Na mindegy, Harald, ez nem volt szép tőled!!!

Azt hiszem a mai izgalmaknak ezzel vége szakad. Legalábbis remélem, H. úr visszakerült a keneljébe, a nyúlon túl.